ahol a receptek is újjászületnek

Főnix műhely

Balatoni bortúra I.

Badacsonyi kalandok

2017. szeptember 28. - szaborsika

Őrült nyaram volt – komolyan, és sajnos a szónak nem csak a jó értelmében.

Hullámzó és bizonytalan volt minden, ami megnehezítette, hogy bármit is tervezhessek, ami igencsak fárasztó, így igazi nyaralásra sem volt lehetőségem - egészen augusztus végéig, amikor végre elengedtem mindent, és úgy döntöttem, az aggodalmaskodás helyett egyszerűen csak pihenek, hiszen mást úgysem tehetek.

Így jött össze az, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtunk magunkat Tomival, és lefoglaltunk pár éjszakára szállásokat a Balaton partján, hogy csapjunk egy (neki szülinapi) nyaralást – így szeptember első napjaiban.

A terv az volt, hogy borozunk, eszünk és mászunk, de ebből végül csak a borozás és evés jött össze, míg a mászás csak egy nagy túrává avanzsált – de egy cseppet sem bántam. Azt hiszem, életem egyik legfantasztikusabb utazása kerekedett így ebből, hiszen konkrétan végigkóstoltunk minden helyet Badacsony és Csopak környékén, amit kinéztünk – és még néhány olyat is, amit nem.

Szóval álljon is itt személyes beszámolóm azokról a borokról, borozókról, éttermekről, és élményekről amiket megéltünk a 4 nap során.

badacsony_1.png

A pénteket úgy indítottunk, hogy Balatonmáriafürdői nyaralónkban töltött éjszakázásunk után hajóra szálltunk, hogy csodás kilátásban juthassunk át Badacsonyba – ahol rögtön, még táskáinkkal megpakolva be is vetődtünk a Kishableány teraszára, és befoglaltuk a legnagyobb asztalt, ahol a cuccainkkal együtt kényelmesen elférünk. Aztán ezt persze adhattuk is át kb. 3 perc múlva, mivel jött egy nagyobb férfitársaság, akiknek nagyobb szüksége volt a helyre, mi pedig egy kisebb asztalnál vártuk tovább, hogy kipróbáljuk a híres Bazalt Angus Burgert – meg persze igyunk mellé egy fröccsöt a Laposa borokból. Baromi jó indítás volt, megérte az angus marhát rendelni, úgyhogy így már energiával feltöltekezve caplathattunk fel első esti szállásunkhoz, egy kicsi, de kedves apartmanhoz a hegyen.

badacsony_2.png

Persze nem ültünk sokáig a fenekünkön, mert egy rövid szusszanás után fel is kerekedtünk, hogy végigigyuk a Badacsonyi pincéket.

A sort az Istvándy pince kezdte, ahol egy 3 poharas kóstolót kértünk. Itt még nem voltunk elég gyakorlottak, úgyhogy mindketten ugyanazt a 3 bort ittuk: egy Laza névre keresztelt cuvée-t, könnyed és kellemes indításként, egy Kékderűt, ami a balatoni speckó kéknyelű fajta bora, kellemes ízekkel, és végül egy Badacsonyi Szürkebarátot, ami meg az egyetlen hordós tétel volt, annak minden csúcsszuper tulajdonságával együtt. Mindhárom bor nagyszerű volt, de nekem egyértelműen a Szürkebarát a tuti befutó: a színe, az íze, az illata is nagyon kerek volt – mondjuk én elfogult vagyok a hordós borokkal szemben. Ami meg pluszban hozzátett a helyhez, az a panoráma és a cuki megoldások – mint a kovácsolt vas borospohár tartók, meg a hordót imitáló pinceajtó.

badacsony_3.png

Innen utunk tovább vezetett a hegyen felfele, de út közben belestünk egy kedves helyre, ahol nagyon kedves környezet fogadott. Bár a borok nem vettek le a lábukról, de a hangulat nagyon eredeti volt, inspirációnak kiváló.

20170901_170157.jpg

A következő úticélunk azonban a híres Laposa birtok volt, ahol szintén 3 tételt kóstoltunk: egy Balatoni zenit - Ottonel muskotály bort, ami Illatos néven fut (egyszerű, semleges bor), a 4hegy névre keresztelt olaszrizlinget (könnyű és friss bor), és az Apukám világa nevű, szintén olaszrizlinget, ami viszont hordós, amitől megint megnyerte a versenyt – mondjuk árban is a legtöbbet fizettük érte. A kilátás kiváló volt, és jól lőttük be időben is, mert pont a naplementét szemlélhettük meg itt, de valóban érezhető volt, hogy a borok árával ezt a környezetet is meg kell fizetnie az embernek, úgyhogy erre készüljünk, ha ide tervezzük a borozást.

badacsony_4.png

badacsony_5.png

 fenti értékelésemen mondjuk az is sokat számított, hogy innen rögtön egy megbújó, kicsi, családi helyre lestünk be, az István pincébe, ahol 1 deci bort még épp kitöltöttek nekünk zárás előtt. Ez az egy pohár potom 200 forintunkba került, de cserébe rendesen kenterbe vert a korábban kóstolt, drágább tételek közül többet is. Ide mindenképp vissza szeretnék még térni, hogy megnézzem a többi italt is, és biztosan ajánlhassam, de az biztos, hogy ránk nagy hatással volt ez az ár-érték arány.

badacsony_6.png

Nade ekkor én már nagyon éhes voltam, szóval futottunk is visszafele a Szeremley étterem és borház teraszára, ahol egyrészt két fantasztikus fogást ettünk – én egy vadas nyulat, Tomi vörösboros szarvast -, és végre ittunk egy Szeremley Óvörös névre keresztelt vörösbort, ami pompásan zárta az estét. Maga a hely amúgy szintén lenyűgöző terasszal rendelkezett, és a kiszolgálás is kiváló volt. És emlékeztek a Kishableányban említett férfitársaságra? Na, itt is összefutottunk velük, bár itt már kissé felfokozottabb hangulatban voltak, úgyhogy nekem inkább volt kellemetlen a viszontlátás, mint nekik. Az ételek viszont olyan jók voltak, hogy komolyan fontolgattuk, hogy a nyúlból rendelünk még egy adagot, hogy másnap ezt reggelizhessük az apartmaban – de végül azért sikerült lebeszélni magunkat róla.

badacsony_8.png

badacsony_7.png

Másnap már álltunk is tovább, de Csopak felé menet még útba akartuk ejteni a Folly Arborétumot is, úgyhogy cuccainkkal felpakolva nekiindultunk a hegynek. Eszméletlen amúgy, hogy konkrétan a hatalmas szőlő földek mellett vitt el utunk, úgyhogy meg is álltunk picit drónozni, hogy fentről is magunkra csodálkozhassunk.

badacsony_9.png

badacsony_10.png

badacsony_11.png

Az Arborétumba érkezve mindketten kiválasztottuk a Belépő + 3 bor kóstolása opciót, ami már csak azért is a lehető legjobb volt, mert 6 féle bort tartanak, így mindegyiket kipróbálhattuk. Ez egyébként eszméletlen élmény volt, hogy egy csodaszép arborétumban, csendben és nyugalomban, egy borral a kézben lehet sétálgatni. Ki is élveztük, és szerencsére csak az utolsó pohár idejére eredt el az eső, így az idő is kedvezett nekünk. De a legmenőbbek mégis azok az idősebb nők voltak, akik bottal, esőkabát nélkül, a szemerkélő esőben vágtak neki a túrának felfele.

badacsony_12.png

badacsony_13.png

Innen viszont már robogtunk is Csopakra, hogy ott folytassuk túránkat. Szintén olcsó apartmanban szálltunk – mivel a borokra és ételekre akartunk inkább áldozni. Nade itt jött utunk leg filmbeillőbb katasztrófáinak sorozata -amiket a következő bejegyzésemben olvashattok. ;)

A Tökéletes Meggyes Muffin

Még tavaly alkottam meg A Tökéletes Meggyes Muffint, ami azután rendszeres szereplője volt a nyaramnak. Aztán jött az ősz, a tél, és háttérbe szorult ez a süti, de most ismét elkészítettem egy keresztelőre, és rájöttem, hogy még mindig annyira tuti, mint tavaly volt. :)

mmdsc_4845.jpg
Ez még pont a tavaly megörökített, első adag :)

Azon kívül, hogy isteni finom, az is szuper benne, hogy pár naposan is könnyű és puha marad, pedig 100%-ig teljes kiőrlésű tönkölylisztből készül - a kis, megbúvó meggydarabok pedig külön izgalmassá teszik a falatozást. Az alapreceptet amúgy más idénygyümölcsökkel is lehet variálni, de nálam ez a meggyes a klasszikus, amit a legtöbbször csinálok. 

Hozzávalók

  • 250 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (vagy ízlés szerint más)
  • 12 g sütőpor
  • 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék (vagy simán csak fahéj)
  • 1 csipet só
  • 2 db tojás
  • 150 g eritrit + 10 csepp stevia (vagy 200 g eritrit)
  • 70 g puha vaj
  • 250 g joghurt
  • 200 g gyümölcs (nálam most fagyasztott meggy)

20170611_090723-01-01.jpeg

Elkészítés

A száraz anyagokat  - liszt, sütőpor, fűszerkeverék, só - összekevertem, a vajat az eritrittel és steviával kicsit kihabosítottam, majd a tojásokat is hozzáadtam.

Ezután a joghurtot és a szárazanyagokat felváltva a vajas keverékhez adtam, végül pedig a meggyet is a masszába forgattam. (A másik variáció, hogy nem keverem a masszához a meggyet, hanem a muffinformába adagolás után teszek mindegyikbe 2-3 darabot).

Muffinformába adagoltam(kb. 20 db nagy muffin jön ki ebből), majd 180 fokon, 30-40 perc alatt készre sütöttem őket. :)

Csirkés tortilla - ahogy a kajáldában csinálják

Van egy hely ahol nagyon király kis tortillatekercseket lehet kapni, és ezért egész sokszor vettem magamnak ott kaját az elmúlt hetek rohanása közepette.

Viszont azért az is tény, hogy nem igazán ehetném én azt a tortillát az inzulinrezisztenciám miatt, szóval jó szokásomhoz híven elkezdtem itthon reprodukálni a cuccot.

Ez annyira jól sikerült, hogy azóta már negyedszer készül, szóval úgy döntöttem, abszolút megosztásra érdemes lett a recept - álljék is itt.

20170607_121612-01-01-01.jpeg

Hozzávalók (1 darabhoz, de ez felszorozható igény szerint)

Tortilla 

  • 50 g teljes kiőrlésű liszt
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 1 csipet só
  • 30 ml víz

Joghurtos szósz

  • 1 evőkanál joghurt
  • 1 evőkanál tejföl
  • 1/2 teáskanál darált csípős paprika
  • 1 teáskanál eritrit

Húsos rész

  • 100 g csirkemell
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1 teáskanál mexikói fűszerkeverék

Továbbiak

  • 1/2 marék felvágott saláta
  • 1/2 marék felkockázott paradicsom
  • 1/2 marék vékonyra szeletelt hagyma
  • 1 evőkanál kukorica
  • 1 marék összetört nachos 

Elkészítés

A tortilla hozzávalóit összegyúrjuk, majd félretesszük pihenni 15 percre.

Addig előkészítjük a többi alapanyagot: felszeljük a zöldségeket, a joghurtos szósz hozzávalóit összekeverjük, a csirkemellet pedig apró kockákra vágjuk, és belemasszírozzuk a fűszereket és az olívaolajat.

Egy kisebb serpenyőt felforrósítunk, és ebben pár perc alatt le is sütjük a csirkét, majd félretesszük.

A tortilla tésztát lisztezett felületen köralakúra nyújtjuk - de nagyon vékonyra, szóval amikor azt hiszed, már nem lehet tovább, akkor is görgess rajta még párat, hogy tökéletes legyen.

Egy nagyobb serpenyőt felforrósítunk, és ebbe tesszük a tortillát, amit egyik oldalán megsütünk, majd átfordítunk. Ekkor elkezdjük rápakolni a hozzávalókat is, szépen sorban - ahogy a képeken is látható: megkenjük a joghurtos szósszal, rászórjuk a csirkét és a zöldségeket, végül pedig rámorzsoljuk a nachost (igen, ezt elfelejtettem lefotózni...).

kollazs_kicsi.jpg

Ezután alul-felül ráhajtjuk a tortillát a töltelékre, majd ügyes mozdulatokkal, oldalról szorosan feltekerjük, és alufóliába csomagoljuk. Ez egyrészt így autentikus, másrészt meg praktikus, mert jól összefogja a kis tekercsünket minden szaftjával együtt. ;)

20170607_121513-01.jpeg

Rebarbarás-epres pite

A tavaszi szezonban mindig nagyon megy az eper és a rebarbara mindenféle kombinációja a gasztronómiában, ami alól én sem bújok ki.

A kapcsolatuk szorosra fonódásának két nagyon egyszerű oka van amúgy: egyrészt, hogy egyszerűen ugyanakkor teremnek, így szezonalitás szempontjából egyszerre kerültek mindig a konyhákba, másrészt pedig hogy szerencsére tényleg kiválóan mennek egymáshoz.

Én most elsőként egy pitébe pakoltam őket, amit egy adag házi vaníliafagyival koronáztam meg.

mdsc_6409.jpg

Hozzávalók

Tészta:

  • 300 g teljes kiőrlésű liszt
  • 150 g hideg vaj
  • 50 g eritrit
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 db tojás
  • 1 csipet só
  • 1 dl hideg tej

Töltelék:

  • 500 g rebarbara
  • 500 g eper
  • 2 evőkanál tápiókagyöngy (vagy ha nincs, akkor keményítő, de a tápióka jobban felszívja a rebarbara és az eper kifolyó levét)
  • 75 g eritrit

Elkészítés

A tésztához elkeverjük egymással a lisztet, az eritritet, a sütőport és a sót, majd mindezt gyorsan összemorzsoljuk a hideg vajjal. A morzsalékos keverékhez hozzáadjuk a tojást és a tejet, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk, ami mehet is a hűtőbe 1-2 órára (vagy a fagyasztóba 30 percre).

Addig össze is állítjuk a tölteléket: az epret megmossuk és kockákra vágjuk, a rebarbaráról pedig lehántjuk a külső héját, és nagyjából ujjnyi karikákra vágjuk. Összeforgatjuk őket az eritrittel és a tápiókagyönggyel, és félretesszük. Ezt a tápiókagyöngyös megodlást amúgy több helyen is láttam, és tényleg nagyon tuti - ezzel a megoldással biztosan nem fogja eláztatni a gyümölcsök-zöldségek leve a tésztát, és szeleteléskor is szépen egyben marad a pite.

20170521_182055.jpg

A tésztát előkapjuk a hűtőből, és a kétharmadát kerekre nyújtjuk, és kibélelünk vele egy piteformát. Ebbe kerül az előkészített töltelék, a tetejére pedig a maradék tésztáról vágunk rácsokat.

Az egészet 180°C-os sütében, kb. 40 perc alatt készre sütjük.

És a legjobb, ha még melegen esszük, egy jó nagy adag vaníliafagyival tálalva. ;)
Süssétek meg még a szezonban!

Húsvéti kalács - húsvét után is

Tavaly húsvétkor csináltam meg először a legtutibb kalácsot a világon, ami puha, omlós, és kellemesen édeskés - amilyennek egy kalácsnak lennie kell - úgy, hogy teljes kiőrlésű lisztből készült, és ráadásul nincs is benne cukor. 

20170417_083226-02-01.jpeg

Azóta többször is teszteltem újra, és mindig sikert aratott a kóstolók körében is, így az idei húsvéti asztalról sem hiányozhatott. Most is volt, aki először kóstolta, és furcsán is nézett rá először - "Teljes kiőrlésű kalács? Még sosem láttam ilyet" -, de az első falat után egy szava sem volt, és maga vágott újabb és újabb szeleteket belőle.

Szóval álljon is itt a receptje ennek a csodakalácsnak, mert bár elmúlt húsvét, azért sütni máskor is lehet. ;) 

Hozzávalók

  • 500 g teljes kiőrlésű liszt
  • 50 g eritrit
  • 7 g szárított élesztő vagy 25 g friss
  • 100 ml tej
  • 200 ml tejszín
  • 1 db tojás
  • 1 db tojássárgája (a fehérje kell a kenéshez)
  • 1 csipet só

Elkészítés

A tejszínt és a tejet meglangyosítottam és elkevertem benne az élesztőt.

A lisztet, eritritet és a sót összekevertem, a közepébe mélyedést csináltam, és ebbe öntöttem az élesztős keveréket, a tojást és a tojássárgáját. Megdagasztottam és egy órát kelesztettem.

Utána, aszerint, hogy hány darabot szeretnénk, vagy éppen hányas fonással fonnánk, felosztjuk és gömbbé alakítjuk a darabokat. Én tavaly 9 részre osztottam, ebből lett egy 6-os fonattal készült kalács, és 3 kisebb, ilyen-olyan fura forma. Idén kihagytam a mutáns nyuszikat, és csak 6 részre szedtem szét, amiből 2 db 3-mas fonatú kalács készült.

mdsc_4800.jpg

A gömböket 10 percig pihentettem, majd megformáztam/megfontam és lekentem a megmaradt tojásfehérjével. Így is pihentek még fél órát, ami alatt előmelegítettem a sütőt 170 fokra. A pihentetés után újra lekentem tojással, majd kb. 40 percig sütöttem őket, végül pedig rácson hagytam kihűlni.

mdsc_4793.jpg

20170417_082840-01.jpeg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2016                                                                                  2017

Teljes kiőrlésű bagett & tapenade

avagy Borvacsora, I. felvonás

A hetet egy borvacsora tartásával nyitottam, ami azért csalóka, mert én igazából az ételeket és a helyszínt szolgáltattam "csak" - a borokat egy kedves borász ismerősünk ajánlotta az általam összerakott francia menühöz.

Az egész lakásvacsi apropóját amúgy az adta, hogy az unokatesómmal voltunk együtt egy borkóstolón, ahol a francia borok voltak a középpontban, és az egyik tételnél elhangzott, hogy ez a bor tökéletes például Boeuf Bourgignonba - én meg lecsaptam a dologra, és felvetettem, hogy csináljuk meg egy közös összejövetel keretében. De akkor persze már ne csak 1 fogás legyen, hanem három, és ne csak páran legyünk, hanem hívjunk másokat is, akik szeretnek jókat enni és inni, úgyhogy így ejtettem meg első lakásvacsorámat, ami persze tök fárasztó volt, de mindettől függetlenül eszméletlenül élveztem minden percét. :)

A menüsor elemei pedig akkora sikert arattak, hogy megígértem a résztvevőknek, hogy felkerülnek a blogra - itt is az első, az előétel, ami egy házi készítésű, teljes kiőrlésű bagett volt tapenade-dal - ami meg egy olajbogyós kence.

mdsc_6010.jpg

Bagett

Hozzávalók

  • 400 g teljes kiőrlésű liszt
  • 325 ml langyos víz
  • 2 evőkanál olaj
  • 2 evőkanál burgonyapehely
  • 25 g élesztő
  • 1 teáskanál só

Elkészítés

Az összes hozzávalót egy tálba öntöttem, 5-10 perc alatt bedagasztottam, és félre is tettem kb. 30 percre, hogy duplájára keljen.

Miután ez megtörtént, lisztezett felületre borítottam, és 3 egyforma darabra vágtam, amiket hosszú bagetteket formáztam belőlük. A deszkát ezután megszórtam napraforgó-, fekete szezám-, és lenmag, illetve zabpehely keverékével, és belehempergettem a vízzel lekent bagetteket. Ezután tepsire tettem őket, bevagdostam a tetejüket, és félretettem további 30 percre pihenni.

Ezalatt elő is lehet melegíteni a sütőt 200°C-ra, ahova a megkelt bagettek be is mentek kb. 25-30 percre, hogy szép ropogósra süljenek.

Ez a bagett a legjobb frissen, de ha másnapra is marad, érdemes bedobni pár percre újra a sütőbe - nagyon jót tesz neki. ;)

20170410_172514.jpg

Tapenade

Hozzávalók

  • 250 g fekete olajbogyó
  • 6 db szardella filé
  • 3 evőkanál kapribogyó
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 10 g olívaolaj

Elkészítés

Nagyon egyszerű az elkészítése: mindent egy aprítóba tettem, és nem teljesen krémesre, hanem csak kenhetően durvára zúztam benne az összetevőket - és már kész is. :)

Medvehagymás bucik - a tavasz örömére

Nemrég érkezett hozzám egy nagy csokor medvehagyma, amit egy kedves ismerősöm szedett (gondosan, gyöngyvirág-mentes övezetből), úgyhogy elkezdtem szokás szerint mindenbe ez pakolni.

20170403_170135-01-01.jpeg

Készült már vele a kedvenc párosításomban medvehagymás zöldborsókrémleves, de mindenképp szerettem volna valamilyen kelt tésztába is belevarázsolni, mert imádom a medvehagymától illatozó péksütiket.

Így készült ez a buci-rengeteg is, amitől garantáltan beleszeret az is ebbe a növénybe, aki eddig ódzkodott volna tőle (bár nem hiszem, hogy létezik ilyen ember a világon).

Hozzávalók

  • 425 g teljes kiőrlésű liszt (nálam tönköly és búza keveréke)
  • 75 g sikér
  • 170 g öregtészta (Limara receptje alapján)
  • 25 g élesztő
  • 15 g burgonyapehely
  • 10 g olívaolaj
  • 100 ml tej
  • 300 ml langyos víz
  • 5 g só
  • 1 csokor medvehagyma

Elkészítés

Minden hozzávalót egy nagy tálba teszek, és egynemű tésztát dagasztok belőle. Ezt persze lehet robotgéppel is csinálni, de én szeretem a kis kezemet használni hozzá, és addig gyúrni, míg elválik a tál oldalától a tészta.

Ezután félreteszem, és duplájára kelesztem - ez kb. 30-60 perc, hőmérséklettől függően.

A kelesztés után belegyúrtam az apróra vágott medvehagymát, majd 16 darabra osztottam (de lehet csak 10-re is, úgy nagyobb kenyérkék lesznek), és bucikat formáztam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, majd ismét kelesztettem 30 percet.

20170403_122327.jpg

Az újrakelesztés után a tetejét éles késsel bevagdostam, majd betettem a 200°C-ra előmelegített sütőbe.

20170403_122805.jpg

Most ezt úgy csináltam, hogy ráborítottam egy magas tepsit, amit bespricceltem vízzel, és így egy kicsi, gőzős területen sülhettek készre - kb. 20 perc alatt. Ha nincs ilyen tepsitek, akkor egyrészt csak simán is betehetitek sülni őket, vagy teremthettek úgy gőzt a sütőben, hogy egy kis tálba tesztek vizet az aljába, és így sütitek készre a bucikat.

20170403_132100.jpg

Lényeg a lényeg, hogy kb. 20-30 perc alatt készen lesznek a puha, medvehagymától illatozó bucik, amiket meg lehet kenni vajjal, és lehet élvezni velük a tavaszt, a szerelmet, meg minden egyebet, amit ilyenkor élveznétek. De leginkább a medvehagymás bucikat.

Süssétek! ;) 

20170403_170307-01.jpeg

Csokis zabkeksz - ahogy a nagykönyvben megvan írva

A múltkori, alapanyag híján improvizált csokis keksz után - ami mondjuk így is szuper volt -, azért nem hagyott nyugodni a dolog, ezért lementem és vettem zabpelyhet, hogy mégiscsak megcsináljam az eredetileg tervezett sütit. 

Persze ekkor meg már nem akartam, hogy csak a zabpehely legyen a különbség a két verzió között, ezért változtattam az arányokon, és az ízesítésen is egy pirinyót.

Ez így egy ropogósabb, illatosabb, és még szuperebb rágcsálnivaló lett, mint az előző.

Lessétek meg, próbáljatok ki, és függjetek rá - úgy, mint én.
img_20170329_205151_348.jpg

Hozzávalók

  • 50 g eritrit
  • 100 g hideg vaj
  • 150 g teljes kiőrlésű liszt
  • 50 g zabpehely
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 db tojás
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál vanília kivonat

 

  • 150 g étcsokoládé
  • 1 csipet fahéj
  • 1/2 db reszelt tonkabab

Elkészítés

A lisztet, zabpelyhet, eritritet, sót és sütőport elkevertem, és összemorzsoltam a hideg vajjal. Hozzáadtam a tojást és a vaníliát, és gyors mozdulatokkal egyneművé gyúrtam. Kis golyókat formáztam belőle, és sütőpapírra helyeztem őket, majd egy vízbe mártott villával ellapítottam a kekszeket.

200°C-os sütőben kb. 20 perc alatt készre sültek.

Az étcsokit temperáltam (de elég csak felolvasztani is), belereszeltem a tonkababot, hozzászórtam a fahéjat és belemártottam a kissé már kihűlt kekszek talpát.

Miután a csoki teljesen megdermedt, már fogyasztható is (én hűtőbe tettem, hogy mielőbb ehessem).

20170328_103539-01-01.jpeg

Csokis keksz - egy rossz periódus margójára

Őszinte leszek - szar hetem volt.

Minden nap a vállamon ült a szomorúság, amit sehogy sem tudtam lepöccinteni onnan, bármennyire is próbáltam.

A "legjobb" az egészben az volt, hogy igazából semmi nagyon rossz dolog nem történt, ami miatt ilyen pocsékul kellet volna éreznem magam (max. annyi, hogy egy csomó mindent elterveztem, ami nem jött össze), mégsem tudtam mit tenni ellene. Sőt, mivel nem tálaltam a levertségem kézzel fogható okát, csak még jobban haragudtam magamra az egész helyzet miatt. Mert persze ez ilyenkor már nem csak rám van hatással, hanem a környezetemre is, ami pedig megintcsak el tudja még jobban baszni a kedvemet - mármint az, ha úgy érzem, lehúzok másokat a hangulatommal.

Szóval a sok apróság összeadódott, nekem meg sikerült egy fasza kis ördögi körbe belekergetnem magamat, amiből csak nagyon nehezen találtam ki.

Aztán ma pofán csapott a felismerés rájöttem, hogy két hete pont én írtam Tominak - aki épp akkor volt mélyponton - a rosszkedv kapcsán egy kis szösszenetet, amit itt volt az ideje a gyakorlatban is magamévá tennem, és nem csak nagy fellengzősen bölcsességeket papírra vetnem róla.

Amúgy ez volt az:

Amikor rossz a kedvem…

Amikor rossz a kedvem, nagyon magam alatt vagyok. Úgy látom, hogy a világnak nincs értelme, minden apróság csak ront a dolgokon, és bárki bármit mond nekem, nem tud megfelelni az elvárásaimnak, nem teszi jobbá a helyzetemet, és csakazértsem derít jobb kedvre.

Amikor rossz a kedvem, legszívesebben csak elfeküdnék a kemény padlón, merednék az évek használatától lelakott plafonra, és hagynám magam elsüllyedni az ótvar gondolatok ingoványában.
Vagy éppen csak ordítanék, toporzékolnék, sírnék és jajgatnék, hogy jobb legyen, hogy meghalljon valaki, hogy segítsen, hogy azért mégiscsak megpróbáljon kimenteni a mocsárból, de ha azt nem, legalább a zajtól ne halljam a fejemben egymást kergető gondolatokat.

De amikor rossz kedvem van, mégsem csinálom ezeket.

Mert amikor rossz kedvem van, inkább belegondolok, milyen jó dolgok történtek velem, amik miatt botorság, ha nyomott a hangulatom.

Amikor rossz kedvem van, felidézem a délutáni napfényt, ami végigkísérte az utam hazafelé egy megbeszélésről.

Amikor rossz kedvem van, visszagondolok arra, hogy milyen fontos feladatokat végzek, és hogy ezzel mennyit segítek a fiatal generáció számára.

Amikor rossz kedvem van, eszembe jut az ölelés, amit reggel kaptam a szerelmemtől.

Amikor rossz kedvem van, rájövök, mennyi lehetőség van még a holnapokban – és ráébredek arra is, hogy mennyi lehetőséggel éltem már a tegnapokban, amik miatt itt lehetek a mában.

Amikor rossz kedvem van, bekapcsolom hangosan a zenét, és kitombolom rá magam - vagy éppen csak alkotok valami finomat a konyhában.

Amikor rossz kedvem van, megvizsgálom a rosszkedvem okát, míg rá nem jövök, hogy az egész egy marhaság. És bár ettől nem biztos, hogy jobb kedvem lesz, de legalább tudom, hogy én is csak ember vagyok, aki butaságokon rágja magát ahelyett, hogy élné az élete boldog pillanatait – na és ettől már tuti jobb kedvem lesz.

Amikor rossz kedvem van, kinevetem magam, mert tudom, a rosszkedvem oka általában közel sem olyan vészes, mint amilyen mélyre süllyesztenek a vele kapcsolatos negatív gondolataim.

És az is lehet, hogy holnap nem így gondolom majd, mert mondjuk nem süt a nap, és így ez nem lenne benne az írásban, vagy éppen inkább felvágnám az ereimet a gondolkodás helyett (mert ilyen is van), de azt biztosan tudom, hogy mindig túl lehet lendülni a rosszkedveken.

Mert amikor rossz kedvem van, akkor talán a világ szürke ugyan, de én fogom a festékes bödönöm, és újra kitöltöm színekkel.


Persze ezelőtt kellet egy fél óra bőgés és konyhakövön fetrengés, majd miután elolvastam a saját írásomat, újabb fél óra mélázás arról, hogy valójában mi a franc bajom van, de végül sikerült oda jutnom, hogy azt mondjam magamnak "Hoppá, semmi".

Na és persze ez a csokis keksz is segített, amit muszáj voltam elmajszolni mindeközben, mert hát a sírás meg a gondolkozás ugye nagy energiákat vesz ki az emberből, amit pótolni kellett azon melegében.

Mondjuk ennek is megvan a maga sztorija, merthogy zabpelyhes keksznek indult, csak nekem marhára nem volt itthon zabpelyhem, amire persze akkor jöttem rá, mikor este 10-kor nekiálltam sütni. Úgyhogy gyors tervmódosítással született meg ez a recept, ami cserébe annyira jó lett, hogy le is jegyeztem gyorsan az utókornak - meg persze magamnak.

csokis_keksz_kozel.jpeg

Szóval süssétek meg ti is, mert egy adag csokis keksz mindig jó, ha van a háznál - de a rosszkedvet azért nyugodtan kispórolhatjátok a receptből. ;)

Hozzávalók

  • 150 g teljes kiőrlésű liszt
  • 50 g tönkölykorpa
  • 100 g vaj
  • 50 g eritrit
  • 1 db tojás
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1-2 evőkanál hideg víz
  • 100 g étcsokoládé

csokis_keksz_friss.jpg

Elkészítés

A lisztet elkeverem a tönkölykorpával, az eritrittel, a sóval és a sütőporral. Belemorzsolom a hideg vajat, majd a tojással és a hideg víz hozzáadásával gyorsan egynemű tésztát gyúrok belőle. A tésztából golyókat formázok, sütőlapra teszem őket, majd egy vízbe mártott villával lenyomkodom őket.

200°C-os sütőben kb. 15 percig sütöm (amíg aranybarna nem lesz), majd kiveszem hűlni.

A csokoládét vízgőz felett (vagy ahogy tetszik), felolvasztom, és belemártogatom a kekszek talpát, majd a csokis oldalukkal felfele egy tálcára teszem őket, bedobom a hűtőbe, és megvárom, míg a csoki megszilárdul rajtuk.

Utána pedig megeszem mindet.

csokis_zabkeksz_nagy.jpeg

Életmentő brownie - krémesen, meggyesen

Amikor nehéz napokon megyek keresztül, mindig rámjön a sütögethetnék - ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Na meg persze azzal sem, hogy ilyenkor elsőként a csokihoz nyúlokó, ami amúgy azért is fura, mert én sosem voltam nagy csokoládé-fan. A kapcsolatunk egyáltalán nem indult jól - sosem szerettem bele a habos-babos, meg vajkrémes csokitortákba, de a fullasztó kakaós piskóták sem voltak a kedvenceim kiskoromban.

Aztán megismertem a browniet, és azóta is szerelmes vagyok.

Ez az első saját magam által is elkészített recept, amit azóta is imádok, mert tökéletesen hozza a belül szinte folyósan krémes, kívül pedig roppanósan lágy világot - főleg azóta, mióta a sütés előtt fagyos meggyszemeket is belenyomkorászok a tésztába, hogy ezek fanyar kontrasztot adjanak a csokoládé tömény ízéhez.

Írom is, hogy készül.

20170305_122822-01.jpeg

Hozzávalók 

  • 150 g vaj
  • 100 g étcsokoládé (minimum 70%-os)
  • 2 db tojás
  • 150 g eritrit (vagy cukor, ha nincs vele gondod)
  • 110 g teljes kiőrlésű liszt (nálam tönköly és búza keveréke)
  • 2 evőkanál kakaópor
  • 1 csipet só
  • 100 g magozott meggy (fagyasztott, vagy friss)

 

Elkészítés

Elsőként a vajat és a csokit teszem fel a tűzhelyre, és összeolvasztom őket - persze ügyelve, hogy a csoki ne égjen meg.

Közben a tojásokat kihabosítom az eritrittel, a lisztet pedig elkeverem a kakaóporral és a sóval.

A tojásokhoz folyamatos keverés közben hozzácsorgatom a felolvadt csokis vajat (ehhez tök jó, ha van kéznél még két kéz, de meg lehet oldani egyedül is egy kis zsonglőrködéssel, vagy a "picit öntök, picit keverek" táncrend néhányszori eljárásával).

Ezután hozzáadom a lisztes keveréket, és homogénre keverem a masszát. Kivajazott, kilisztezett sütőformába öntöm, (én egy kisebb kenyérsütőbe tettem), a tetejébe nyomkodom a meggyszemeket - jó sűrűn! -, majd 180°C-on, kb. 30 perc alatt készre sütöm.

Tálaláskor mehetett volna mellé vaníliafagyi is, ha mondjuk nyár lenne, és tartanék a mélyhűtőmben vaníliafagyit - ennek híján nagy fanyalogva megettük anélkül is.

20170305_122828-01.jpeg

süti beállítások módosítása