ahol a receptek is újjászületnek

Segítsüti 2018 ősz - Anyukám meggyes-mákos túrótortája

2018. szeptember 24. - szaborsika

2009-ben indult útjára a Segítsüti jótékonysági akció, aminek keretében 30-30 gasztroblogger minden ősszel és tavasszal felajánl 1-1 sütit, amire licitálni lehet, a nyertes licitekből befolyt összegből pedig egy fontos célt támogat.

Megvallom, én már a kezdetektől nagy követője és támogatója vagyok az akciónak, így hatalmas öröm volt, hogy idén először engem is felkértek, hogy ajánljak fel egy sütit az akció keretében - így végre nem csak, mint licittevő, hanem mint sütit sütő is részt vehetek benne. :)

segitsuti_big_arnyek-600x472.png

Idén ősszel a licitekből befolyó összeg a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítványhoz kerül, akik az összegyűlt támogatásokból a klinika intenzív osztályára szeretnénk vásárolni egy ún. kapnográfot, ami a súlyosan beteg, lélegeztetett gyermekek tüdőállapotának követésére szolgál. Ez a gyakorlatban azért nagyon hasznos, mert segítségével elkerülhetőek a túlzottan gyakori vérvételek, így az eleve nehéz kezelések kevesebb fájdalmat okoznak a kisbetegeknek. 

mdsc_2230_1.jpg

Én a licitre a számomra legkedvesebb tortát, Anyukám meggyes-mákos amerikai túrótortáját ajánlom fel, melynek receptjét és sztoriját már megosztottam korábban, és ami azóta is töretlenül viseli a Családunk Kedvenc Tortája címet (csak hogy bizonyítsam, a tegnapi családi szüliünnepen is ez készült az unokaöcséimnek).

A tortát igény szerint cukormentes vagy cukros változatban készítem el, illetve ha a licit nyertese mák és/vagy meggy nélkül kéri, az is megoldható - ez ne szegje kedvetek a licitálásban. :) A sütit a licit nyertesének Budapesten, vagy annak vonzáskörzetében (főleg Budakalász, Szentendre, vagy Maglód környéke) tudom majd átadni személyesen, egy előre egyeztetett időpontban.

A felajánlott sütikre a https://www.segitsuti.hu/sutiarveres/licitek oldalon licitálhattok egészen szeptember 27-e, csütörtök délutánig. Ha valamilyen oknál fogva Te nem is tudsz licitálni, akkor kérlek, hogy oszt meg az akció hírét, hogy eljusson olyanhoz, akinek van lehetősége arra, hogy támogassa az akciót.

meggyes_makos_turo_torta_szaborsika_2.jpg

Remélem, hogy találkozunk az átadásnál, de annak is örülök, ha más sütijén esik meg a szemed, és annak megvásárlásával támogatod az akciót - az a legfontosabb, hogy minél nagyobb összeggel támogathassuk a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítványt.

Házi mindenmentes műzliszelet - az utazások legjobb partnere

Korábban már írtam a síeléshez, illetve a házi műzliszeletekhez fűződő szerelmetes viszonyomról, viszont az elmúlt alkalomhoz képest annyi változott, hogy kifejlesztettem a recept cukormentes, diétabarát változatát is, amit még boldogabban fogyaszthat az ember - ízben mégsem tapasztal különbséget.

Mivel én egy hatalmas adagot készítettem idén belőle síelésre, ezért még maradt is belőle, ami szerencse, mert szuperül fog jönni két hét múlva, amikor Marokkóba megyünk egy kis kalandozásra. :)

De lássuk is a cukormentes receptet! ;)

Homemade muesli bar

Hozzávalók

  • 200 g zabpehely
  • 125 g vaj
  • 200 g eritrit
  • 1 db banán (kb. 120 g hámozva)
  • 1-1 narancs és citrom héja
  • 150 g aszalt gyümölcs (most meggy, szilva és barack)
  • 150 g olajos mag (most tökmag napraforgómag, illetve fekete és fehér szezámmag)

Házi Müzli

Elkészítés

A vajat összeolvasztom az eritrittel, és belereszelem a citrusok héját, hogy illatos legyen.

A banánt közben vagy villával pépesítem, vagy lereszelem egy kislyukú reszelőn - a lényeg, hogy homogén krém legyen belőle.

A szárazanyagokat - zabpelyhet, magvakat, aszalványokat - összekeverem, majd hozzáadom a pépesített banánt és a vajas keveréket, és azzal is összeforgatom. 

Egy sütőlapon téglalappá nyomogatom és 160 °C-on sütöm, míg meg nem barnul a teteje.

Miután kész, kiveszem és teljesen kihűtöm - én egy éjszakára hűtőbe szoktam tenni. Utána levágom a széleit - ezek szuperek lesznek granolának joghurt tetejére - a leszélezett müzlit pedig 16 darabra vágom, és már csomagolható is.

Egy éjszakát töltött így a hűtőben, másnap leszéleztem és szép tömbökre vágtam, majd becsomagoltam a szeleteket.

Homemade granola bar

A széleket azért szoktam levágni, mert keményebbre pirulnak - így viszont tök jól eltehetőek egy szuper granolának, amit utána joghurtba, tejbe keverve kiválóan lehet fogyasztani reggelire

Granola joghurt reggeli

Nutellával töltött banános muffin - amikor az egészség és a tobzódás találkozik

Rákaptunk a nutellára mostanság (persze főleg a saját készítésű változatomra, aminek a receptjét fel is teszem hamarosan), ezért mindenbe elkezdtem ezt tenni.

Indult ez a brutális nutella tortánál, folytatódott a nutellával töltött csokis keksznél, most pedig a kedvenc banánkenyeremet csináltam meg muffinformában, nutellával megpakolva.

Amúgy logikus, hiszen a nutella és a banán eleve nagyon jó párost alkot, szóval egyértelmű volt, hogy fasza kis desszert lesz - de hogy fokozzam az élvezeteket, a muffinok tetejét még mézeskalácsfűszeres eritritbe is forgattam. 

Mutatom is a receptet.

dsc_7075_bb_1.jpg

Hozzávalók:

  • 200 g liszt
  • 1 db tojás
  • 110 g eritrit
  • 2 db banán
  • 70 g vaj
  • 1,5 teáskanál sütőpor
  • 0,5 teáskanál só
  • 135 ml tej
  • 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
  • 12 teáskanál nutella

dsc_7069_bb_1.jpg

Elkészítés:

Előmelegítettem a sütőt 180°C-ra, a muffintepsit pedig kibéleltem papírkapszlikkal, hogy az elején letudjam ezt a dolgot.

A nutellából kiskanálnyi adagokat pakoltam egy tálcára, majd bedobtam a mélyhűtőbe, hogy megdermedjenek.

A vajad kikevertemaz eritrittel, majd hozzáadtam a tojást, és azzal is kihabosítottam. A banánokat villával összetörtem, majd ezt is a keverékhez adtam, a tejjel és a vaníliakivonattal egyetemben.

Egy másik tálban összekevertem a lisztet a sütőporral, sóval, és a mézeskalács fűszerkeverékkel, és végül ezt is a tojásos masszához kevertem.

A kibélelt muffintepsi mélyedéseibe tettem 1-1 evőkanállal a keveréből, majd a hűtőben megdermedt nutella-csókokból is tettem egyet-egyet a közepükbe. Erre még egy fél evőkanál tészta került (nekem így pont elfogyott a tészta is), és betoltam az előmelegített sütőbe 30 percre.

A sütés végefele kevés vajat olvasztottam, illetve elkevertem 3 evőkanál eritritet 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverékkel. Miután a muffinok kisültek, mindet belemártottam az olvasztott vajba, majd megforgattam a fűszeres eritritben.

Ez utóbbi lépés persze elhagyható, illetve a Nutella is kihagyható az egyenletből, ha kicsit diétásabbra vennétek a figurát, de szerintem ennyi senkinek sem árt - cserébe isteni finom. ;)

dsc_7062_bb.jpg

 

 

Nutellával töltött keksz

Szóval a torta után marad egy kis nutella az üvegben, amiből szerettem volna csinálni valamit.

Mivel pár hete Tomi vett egy elvileg krémmel töltött csokis kekszet, ami valójában krémes tölteléket csak álmában látott, és kiábrándítóan száraz volt, ezért adta magát az ötlet, hogy valami ténylegesen krémes belsejű aprósütit készítsek - ehhez pedig tökéletes volt a nutella.

Íme a recept, ami kerekedett a végére.

20171125_134753-01-02_1.jpeg

Hozzávalók

  • 100 g vaj
  • 140 g nutella
  • 100 g eritrit / cukor (ha a nutella mellett már úgyis mindegy alapon toljátok)
  • 1 db tojás
  • 1 teáskanál vaníliakivonat
  • 180 g teljes kiőrlésű liszt
  • 1 teáskanál keményítő
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • 1/2 teáskanál só
  • 50 g étcsokoládé

20171125_134635_b.jpg

Elkészítés

A vajat alacsony lángon felolvasztjuk, és folyamatos kevergetés mellett addig tartjuk a tűzön, míg szép barnává, és mogyorós illatúvá nem válik. Ekkor levesszük a tűzhelyről, és hagyjuk kicsit kihűlni.

A nutellát kiskanálnyi adagonként egy tálcára tesszük, majd betesszük a mélyhűtőbe, hogy megdermedjenek.

A lisztet elkeverjük a keményítővel, a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval. A tojást kihabosítjuk az eritrittel, majd hozzáadjuk a barnított vajat és a vaníliakivonatot is. A csokoládét apró kockákra daraboljuk, majd a lisztes keverékkel együtt a tojásos masszához adjuk, és az egészet összegyúrjuk. Ha összeállt a tészta, fél órára hűtőbe tesszük.

Miután kihűlt a tészta és a nutella golyók is kifagytak, neki is állunk a töltésnek. A tésztát annyi darabra osztjuk, ahány nutella golyónk van (esetemben ez 14 db volt). A tésztadarabokat ellapítjuk, beletesszük a kifagyott nutella adagokat, és belecsomagoljuk őket. Végül golyóvá formázzuk, és sütőpapírral borított tepsire tesszük a gömböket.

190°C-os sütőbe teszem a töltött golyókat, és 20 perc alatt készre sütőm. Sütés alatt a tészta szépen ellapul, és szuper, töltött kekszek lesznek belőle.

Nutella (vagy Ferrero Rocher?) tora

Néhány éve rendeltek tőlem egy tortát egy nutella fannak, amin sokat agyaltam, és végül meg is született az eredménye: egy igazi nutella mániás torta.

Most a sógorom és a nővérem szülinapjára kellett abszolválnom valamit, és mivel nyomokban itt is előfordulnak a nutellamánia jelei, ezért ezt a tortát próbáltam újra megalkotni - ami valóban újraalkotás volt, mert persze anno nem írtam fel a receptjét.

Ami amúgy nem is baj, mert ez a mostani még jobb és szebb lett, mint az akkori - legalábbis a kóstolók így nyilatkoztak.

És hogy most ne legyek olyan nagy balfék, fel is írtam, hogy csináltam.

img_20171126_180034_565.jpg

Hozzávalók és elkészítés:

Mogyorós piskótához:

  • 4 db tojás
  • 80 g eritrit
  • 50 g mogyoró (darált)
  • 60 g liszt
  • 1 csipet só
  • 50 g étcsoki (darabolt)

A tojások fehérjét habbá verem, majd hozzáadom az eritritet, illetve egyesével a tojássárgájákat, és ezekkel is kihabosítom. A lisztet összekeverem a mogyoróval és a sóval, majd hozzáadom a tojásos keverékhez, és egy spatulával egyneműsitem. Végül a csokoládédarabokat is beledolgozom, majd 180°C-on, kb. 30 perc alatt készre sütöm. Sütés után kiveszem, és hagyom kihűlni.

 

Csokis piskótához:

  • 4 db tojás
  • 150 g eritrit
  • 115 g liszt
  • 25 g kakaó
  • 1 csipet só
  • 50 g vaj (olvasztott)
  • 15 g sütőpor
  • 50 g mogyoró (darabolt)

A tojások fehérjét habbá verem, majd hozzáadom az eritritet, illetve egyesével a tojássárgájákat, és ezekkel is kihabosítom. A lisztet elkeverem a kakaóval, a sütőporral, és a sóval, majd a tojásos keverékhez adom, hozzáöntöm az olvasztott vajat, végül pedig a mogyoródarabokat is hozzákeverem. 180°C-on, 30 perc alatt készre sütöm, utána pedig hagyom teljesen kihűlni.

 

Nutellás krémhez:

  • 250 ml tejszín
  • 100 g tejcsoki
  • 200 g nutella

A tejszínt felforralom, majd a darabokra tört csokira és nutellára öntöm. Megvárom míg az alapanyagok összeolvadnak, majd elkeverem őket, és 1 éjszakára a hűtőbe teszem. Másnap kihabosítom, hogy kemény krémet kapjak belőle.

 

Vaníliás krémhez:

  • 20 g pudingpor
  • 80 g eritrit
  • 200 ml tej
  • 100 g vaj
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál vaníliakivonat
  • 250 ml tejszín
  • 10 g zselatin
  • 60 ml víz

A pudinport elkeverem az eritrittel és a tejjel. Csipet sót és vaníliakivonatot is adok hozzá, majd megfőzöm. Ha besűrűsödött, leveszem a tűzről, és hozzáadom kockánként a vajat is, majd hagyom kihűlni.

A zselatint beáztatom a vízbe, és hagyom, hogy megszívja magát. Ha megtörtént, vízfürdő felett megolvasztom. A tejszínt habbá verem, és hozzáadom a felolvadt zselatint.

Végül a tejszínhabot a pudingos keverékhez adom, és félreteszem a hűtőbe dermedni kicsit.

 

Rétegek közé:

  • 50 g étcsoki (darab)
  • 50 g mogyoró (darabolt)
  • 100 g nutella

Tetejére:

  • 50 g mogyoró
  • 9 db ferrero rocher

Összeállítás

A piskótájalapokat félbevágom, és minden alapanyagot előkészítek, majd rétegzem a tortát az alábbi sorrendben:

  • 10) Csokis piskóta
  • 9) Vaníliás krém
  • 8) Nutella
  • 7) Mogyorós piskóta
  • 6) Nutellás krém
  • 5) Mogyoró és csokidarabok
  • 4) Nutellás krém
  • 3) Mogyorós piskóta
  • 2) Nutellás krém
  • 1) Csokis piskóta

A végén a tortát a maradék vaníliás krémmel körbekenem, majd beteszem a hűtőbe dermedni. Ha megdermedt, csokoládét olvasztok, és azzal locsolom meg a tortát, majd ferrero rocher golyókkal és vágott mogyoródarabokkal díszítem a tortát.

20171126_102614-01-01-01.jpeg

Ropogós, nagyon sajtos pizza házilag - ráadásul teljes kiőrlésűen

Az október 23-ai hosszú hétvégére előre beírtam a közös naptárunkba finoman és szofisztikáltan, hogy "ITT KURVÁRA NEM CSINÁLUNK SEMMIT", ami természetesen nem azt jelentette, hogy tényleg nem csináltunk semmit, hanem pusztán azt, hogy semmi olyat, ami fárasztó/kötelező/stb. lett volna számunkra.

Így lehetett az, hogy átmentünk a szüleimhez diót szedni, meg hogy elmentünk etyekre az élményszüretre, és hogy vettünk az IKEÁban pár bútort, meg össze is szereltük őket - és az is, hogy sütöttem egy hatalmas adag pizzát, amiről egy kis videót is csináltunk, hogy ne unatkozzunk azért.

Itt is az eredmény, és hogy ne csak kínozzalak vele titeket, a receptet is írom, hogy ti is elkészíthessétek.

Hozzávalók:

  • 400 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 100 g tönkölybúzadara (vagy sima búzadara)
  • 7 g szárított élesztő
  • 350 ml langyos víz
  • 1 teáskanál nádcukor
  • 1 teáskanál só

  • Sűrített paradicsom
  • Pizza fűszerkeverék
  • Ízlés szerinti feltét (mozzarella, sonka, paprikás szalámi, stb.)

img_20171023_162220_791.jpg

Elkészítés:

Összegyúrtam a tészta összetevőit, és fél órára félretettem pihenni.

Amikor már szépen megkelt, két részre osztottam (de persze lehet többre is, ha kisebb pizzákat szeretnél), és nagy, vékony körökké nyújtottam őket.

Ezután megkentem paradicsomszósszal, megszórtam pizza fűszerkeverékkel, és jól megpakoltam a kedvenc feltétjeimmel: jelen esetben az egyikre feketeerdei sonka, bivalymozzarella és saint agur sajt, a másikra pedig csípős kolbász, és maasdamer, érlelt trappista, illetve provolone sajt keveréke került.

Miután rátettem mindent, ami fontos, 250°C-ra előmelegített sütőbe toltam, és kb. 15 perc alatt készre sütöttem. Akinek meg kemencéje van, az használja inkább azt, de közben azért legyen tudatában, hogy nagyon irigykedem rá.

20171023_135810b.jpg

 

Jó étvágyat!

Balatoni bortúra II.

Csopaki ámokfutásaink

A sztori előzményeit itt olvashatod. ;)

Mivel az Arborétumban nem tudtunk enni, ezért Csopakra már erősen kopogó szemmel érkeztünk 6 óra tájban. Innen utunk a Márga Bisztró felé indítottuk, ahova felfele sétálva már kezdett rossz érzésem lenni, hogy nem foglaltunk asztalt, de azért még bíztunk benne, hogy bejutunk. Ami persze még opció is lett volna, HA nem esik az eső. Merthogy emiatt a kinti részről bepakolták az embereket a belső térbe, így viszont már nem maradt hely számunkra. Sebaj, foglaltunk másnapra, de én már nagyon éhesen, és picit bosszúsan álltam tovább.

Utunkat a Petrányi Pince felé vettük, de volt némi emlékem róla, hogy ők szombaton csak háromig vannak nyitva – ami sajnos bejött -, úgyhogy tovább is baktattunk az úton a Söptei Pince és Étterem felé, egyre vizesebben és egyre éhesebben. Amint belestünk, tudtuk, hogy valami nem stimmel – túl sok volt a túl csinosan öltözött ember -, és hamar ki is derült, hogy épp zártkörű program van – egy esküvő.

Engem itt vesztett el Tomi.

Boltok persze szombaton 7-kor már zárva voltak, kajáldákat meg nem nagyon találtunk a környéken, úgyhogy én már láttam magam előtt, ahogy további 1 óra sétával visszajutunk a szállásunkra, ott eszünk egy kis száraz kenyeret a hátizsákunkból, és bedőlünk az ágyba, hogy mielőbb elfelejtsük ezt az estét. Tomi szerencsére jobban a világon volt még, úgy gyorsan talált egy csárdát, amihez ugyan túl kellett menni a falu határán, egy járda nélküli, kivilágítatlan főút mellett, de mivel meleg étellel kecsegtetett, arra vettük utunkat, hogy 20 perc múlva megérkezzünk a helyre, ami végre nem volt zárva előttünk.

Hogy elájultam-e az ételektől?

Nem. Viszont abban a pillanatban az a kacsasült tűnt életem legjobb lakomájának, ami után már feltöltekezve mászhattunk vissza az esős, sötét útra, hogy hazabandukoljunk, és álomra hajtsuk a fejünket.

csopak_2.png

Harmadik nap újult erővel keltünk – ez volt Tomi szülinapja is! -, így az ajándékainak átadásával kezdtem a napot. Mire kiörömködtük magunkat, már ideje is volt, hogy elinduljunk foglalásunk felé a Márga Bisztróba. Itt több dolog is történt: napos lett az idő, csodás helyen ültünk, fantasztikus fogásokat ettünk (én egy napi ajánlatot, ami tökmagos bundába bújtatott sertésszűz volt paprikás dödöllével és vargányával, Tomi meg egy csirkemellet parázsburgonya, kukoricakrém, és pak choi társaságában), és hozzá kiváló borokat ittunk a Szent Donát Birtok jóvoltából. Ezeket kifejezetten az ételekhez választottuk itt, úgyhogy én egy Magma névre kereszteltet, ami már illatában is nagyon meggyes volt, és ez az ízében is visszaköszönt, Tomi pedig az Élet a Marson nevű, könnyű, enyhén fűszeres bort.

csopak_1.png

csopak_4.png

csopak_3.png

Innen lassan összeszedelődzködtünk, és továbbálltunk a tegnap zárt kapukkal álló, ám vasárnap estig is nyitva lévő Petrányi Pince felé. Mivel ide épp ebéd után érkeztünk, ezért a konyha tesztelése kimaradt, cserébe viszont megkóstoltunk 5 féle bort. Kezdtük egy Csopaki Kódex Olaszrizlinggel, ami szuper könnyű, friss, gyümölcsös bor lett. Ezután ittuk a sima Olaszrizlinget, ami egy alap bornak kiváló, de a kódexhez képest elvész az íze. Humi barátom miatt, ha tehetem, iszom Furmintot is, úgyhogy itt sem maradt ez ki a sorból – igazi hordós illattal érkezett, ám meglepően egyszerű íze volt ennek. Szokásainktól eltérően itt egy Tramini is a poharunkba került, ami annak ellenére, hogy édes, igazán kellemes, virágos ízű volt, úgyhogy tetszett. Végül egy vörös Derűvel zártuk a sort, ami egyébként egy Cserszegi fűszeres, Merlot, és Kékfrankos házasításából álló cuvée. Ez egy igazán testes, jól iható bor, amiből már olyan kevés van (volt?), hogy csak helyben fogyasztásra tudtak tölteni belőle. Amúgy nagyon pozitív volt a helyen, hogy elmentünkkor megkérdeztük az üzletvezető srácot, hogy miket ajánl még a környéken, és simán végigsorolta a legjobb pincészeteket. Meg is jegyeztem neki, hogy milyen szimpatikus ez a támogató hozzáállás a konkurenciához, amire azt a választ adta, hogy ez valóban elég jól kialakult itt a térségben, hogy a vendéglátók, borászatok egymást támogatják, egymással összefogva tevékenykednek. Ezt a hozzáállást én imádom és nagyon díjazom. <3

csopak_6.png

csopak_5.png

Innen már rögtön a Söptei Pincészet felé vettük utunkat, ahol ezen a napon végre már nem tartottak esküvőt, úgyhogy beülhettünk végre. Mivel még nem voltunk éhesek, ezért benyitottunk 2 borral: egy meglepően koros Szürkebaráttal, ami kellemes volt, de kissé zavaros és jellegtelen, illetve egy Hegyalja kódex olaszrizlinggel, ami pedig abszolút virágos ízzel és illattal rendelkezett, viszont egy fura mellékízzel zárt. A következő körhöz már kértünk enni is – egy Szarvas-vaddisznó tálat vadasan, burgonyagombóccal, illetve egy Galloway marhapörköltet, juhtúrós sztrapacskával. Ezek mellé érkezett egy száraz sárgamuskotály is, ami Hangulat névre hallgatott. Ez egy nagyon illatos, szárazsága ellenére édesnek tűnő ízvilágú, könnyű bor, ami nekem tetszett is. A másik választásunk ekkor a Varázslat olaszrizling volt, amit ott helyben úgy írtunk le, hogy illatra a doh és szalonna szaga tükröződik benne, de ízre nagyon finom, testesebb, fűszeres fehérbor ez. Plusz megkóstoltuk a Harmónia Cuvéet is, ami nálam abszolút a favorit lett itt fűszeres illatával, és testes, zamatos ízével.

csopak_7.png

Az ételek után is maradtunk, de ekkor váltak izgalmasabbá az itt töltött pillanataink is, mert miközben gasztrosznobként kiveséztem az ételeket, elsétált mellettünk egy fickó, akin látszott, hogy érdeklődve hallgatja a szövegelésemet. Vissza is jött pár perc múlva, és bemutatkozott – ő volt a séf. :D Nekem fantasztikus élmény volt az ezt követő pár óra, amíg beszéltünk vele vendéglátásról, ételekről, gasztrokultúráról. Bevallása szerint számára nem izgalmasak a szárnyasok, ezért is vannak inkább vadak és halak az étlapon – ezekkel tud olyan extrákat alkotni, amit egy háziasszony nem csinálna meg otthon. Bár ő is mondta, hogy nehéz a Balaton mellett jó munkaerőt találni, sok gondjuk van, de annak ellenére, hogy minden évben abba akarja hagyni, az új év lendületével mégis ismét csatasorba áll – és igencsak sikeresen veszi az akadályokat, hiszen a Söptei elég ismert a Csopaki vendéglátóhelyek közt.

A beszélgetés mellé még azért legurítottunk egy Pinot Pinket, ami egy kifejezetten laza, könnyed, a visszamaradt cukortól édeskés szürkebarát, ami attól pink, hogy 4,5 órát pihent héjon áztatva a bor, illetve egy könnyű, inkább kezdő bornak ajánlott Chardonnayt is – plusz rendeltünk egy házi sonkával, a séf által töltött szalámikkal, kecskesajttal, friss zöldségekkel, és házi kenyérrel megpakolt tálat is.

Na ez már így egy zseniális nap volt, amikor az eső sem esett, és nagyon jókat tudnunk enni és inni is – ilyen egy igazi szülinap, én azt mondom. ☺

Másnap már 10-kor el kellett hagynunk a szálláshelyünket, így a túrazsákjainkkal megpakolva indultunk útra Paloznak felé. Gyönyörű idő volt, úgyhogy úgy döntöttünk, előbb túrázunk egyet a Csákány-hegyi kilátóig, és onnan csorgunk majd le az étterem felé. Persze az erdő közepén megálltunk egyet drónozni megint, meg hát persze úgy gondoltuk, hogy levágjuk a túraút egyik kanyarulatát, úgyhogy a susnyáson is keresztül kellett vágnunk magunkat, mire kiértünk az éptett környezetbe – de végre a szabadban voltunk, ami annyira feltöltött, hogy úgy éreztem, a világot is meg tudnám váltani.

csopak_8.png

csopak_9.png

csopak_10.png

csopak_17.png

De végül csak elértük Sáfránkert Vendéglőt, ahol Rozmaringos kacsamellet, illetve Füstölt, zöldfűszeres pisztrángot ettünk újhagymás pirított burgonyával. Nagyon menő volt amúgy, hogy ott kint a kertben grillezték az ételeinket, a zöldfűszereket meg a kertből tépték hozzá – abszolút bejött. Az egyedüli kifogásunk csak a kacsamellel volt, ami ízre, vérességre tökéletesre sikerült, de igen kicsi adag volt – még szerencse, hogy Tomival mindent feleztünk, így a nagy adag hal kompenzálta a dolgot. Az ételek mellé Homola borokat ittunk – a kacsához egy könnyű, jól csúszó Syraht, a pisztráng mellé pedig egy Sáfránkert Olaszrizlinget, ami egy nagyon könnyű, gyümölcsös, friss, aromás bor. Végül még egy Kékfrankost is kértünk, ami egy nagyon egyszerű, nem túl karakteres ízű, könnyű vörösborra sikeredett.

csopak_11.png

A kiváló ételek és italok után bortúránk utolsó állomása felé vettük az irányt – a Jásdi Borteraszhoz. Odafele persze itt is megfogott minket a szőlő látványa, úgyhogy igen... Drón...

csopak_16.png

csopak_14.png

De siettünk is tovább Jásdiék fele. Nem is kell mondanom, ez a hely is csodaszép kilátással rendelkezik – főleg, ha az ember szép időben érkezik. Azt hiszem, itt volt a legszuperebb kiszolgálásunk mind közül: a pincér végig nagyon kedvesen magyarázott a borokról, és mindig hozzáadott egy-egy újabb infót a borok történetéhez – amit én nagyon imádok.

csopak_13.png

Itt egy Cserszegi Fűszeressel kezdtünk, ami egy reduktív, illatos, gyümölcsös bor. Ottjártunkkor amúgy (szeptember 4.) már le is szüretelték az idei adagot belőle, ami azért érdekes, mert a megszokottnál 1 héttel korábban értek be idén a szőlők a szüreti állapotukra. Egyébként pedig azért is különleges ez a tétel, mert még annak idején Bakonyi Károly nemesítette a mindössze 2 hektáron elterülő tőkéket, és neki állítanak vele minden évben emléket a belőlük készült borral. Emellett egy Csopaki Rizlinget ittunk, ami egy igencsak savas bor, üde zöld színnel, és friss, füves-fenyős ízzel és illattal.

csopak_12.png

A következő párosunk egyik tagja a Ranolder Fehér volt, ami eg Furmint-Olaszrizling házasításból származó, alig savas bor, aminek erős alkoholszintje ellenére meglepően szőlős íze van. A másik tag pedig a Lőczedombi olaszrizling volt, ami szintén egy friss, zöldes bor, gyümölcsös ízzel, enyhe savassággal. A sort pedig itt is vörösekkel zártuk, amiből egy Cabernet Franc – Merlot válogatással indítottunk, ami egy szuper laza, világos vörösbor, enyhén szőlős-köménymagos ízzel, a második pedig a királyok királya (legalábbis számomra), egy csodálatosan mélybordó cabernet franc, a Ranolder vörös, ami ízre és illatra is egy telt, testes, érett vörösbor, kerek savakkal.

csopak_15.png

 

 

Balatoni bortúra I.

Badacsonyi kalandok

Őrült nyaram volt – komolyan, és sajnos a szónak nem csak a jó értelmében.

Hullámzó és bizonytalan volt minden, ami megnehezítette, hogy bármit is tervezhessek, ami igencsak fárasztó, így igazi nyaralásra sem volt lehetőségem - egészen augusztus végéig, amikor végre elengedtem mindent, és úgy döntöttem, az aggodalmaskodás helyett egyszerűen csak pihenek, hiszen mást úgysem tehetek.

Így jött össze az, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtunk magunkat Tomival, és lefoglaltunk pár éjszakára szállásokat a Balaton partján, hogy csapjunk egy (neki szülinapi) nyaralást – így szeptember első napjaiban.

A terv az volt, hogy borozunk, eszünk és mászunk, de ebből végül csak a borozás és evés jött össze, míg a mászás csak egy nagy túrává avanzsált – de egy cseppet sem bántam. Azt hiszem, életem egyik legfantasztikusabb utazása kerekedett így ebből, hiszen konkrétan végigkóstoltunk minden helyet Badacsony és Csopak környékén, amit kinéztünk – és még néhány olyat is, amit nem.

Szóval álljon is itt személyes beszámolóm azokról a borokról, borozókról, éttermekről, és élményekről amiket megéltünk a 4 nap során.

badacsony_1.png

A pénteket úgy indítottunk, hogy Balatonmáriafürdői nyaralónkban töltött éjszakázásunk után hajóra szálltunk, hogy csodás kilátásban juthassunk át Badacsonyba – ahol rögtön, még táskáinkkal megpakolva be is vetődtünk a Kishableány teraszára, és befoglaltuk a legnagyobb asztalt, ahol a cuccainkkal együtt kényelmesen elférünk. Aztán ezt persze adhattuk is át kb. 3 perc múlva, mivel jött egy nagyobb férfitársaság, akiknek nagyobb szüksége volt a helyre, mi pedig egy kisebb asztalnál vártuk tovább, hogy kipróbáljuk a híres Bazalt Angus Burgert – meg persze igyunk mellé egy fröccsöt a Laposa borokból. Baromi jó indítás volt, megérte az angus marhát rendelni, úgyhogy így már energiával feltöltekezve caplathattunk fel első esti szállásunkhoz, egy kicsi, de kedves apartmanhoz a hegyen.

badacsony_2.png

Persze nem ültünk sokáig a fenekünkön, mert egy rövid szusszanás után fel is kerekedtünk, hogy végigigyuk a Badacsonyi pincéket.

A sort az Istvándy pince kezdte, ahol egy 3 poharas kóstolót kértünk. Itt még nem voltunk elég gyakorlottak, úgyhogy mindketten ugyanazt a 3 bort ittuk: egy Laza névre keresztelt cuvée-t, könnyed és kellemes indításként, egy Kékderűt, ami a balatoni speckó kéknyelű fajta bora, kellemes ízekkel, és végül egy Badacsonyi Szürkebarátot, ami meg az egyetlen hordós tétel volt, annak minden csúcsszuper tulajdonságával együtt. Mindhárom bor nagyszerű volt, de nekem egyértelműen a Szürkebarát a tuti befutó: a színe, az íze, az illata is nagyon kerek volt – mondjuk én elfogult vagyok a hordós borokkal szemben. Ami meg pluszban hozzátett a helyhez, az a panoráma és a cuki megoldások – mint a kovácsolt vas borospohár tartók, meg a hordót imitáló pinceajtó.

badacsony_3.png

Innen utunk tovább vezetett a hegyen felfele, de út közben belestünk egy kedves helyre, ahol nagyon kedves környezet fogadott. Bár a borok nem vettek le a lábukról, de a hangulat nagyon eredeti volt, inspirációnak kiváló.

20170901_170157.jpg

A következő úticélunk azonban a híres Laposa birtok volt, ahol szintén 3 tételt kóstoltunk: egy Balatoni zenit - Ottonel muskotály bort, ami Illatos néven fut (egyszerű, semleges bor), a 4hegy névre keresztelt olaszrizlinget (könnyű és friss bor), és az Apukám világa nevű, szintén olaszrizlinget, ami viszont hordós, amitől megint megnyerte a versenyt – mondjuk árban is a legtöbbet fizettük érte. A kilátás kiváló volt, és jól lőttük be időben is, mert pont a naplementét szemlélhettük meg itt, de valóban érezhető volt, hogy a borok árával ezt a környezetet is meg kell fizetnie az embernek, úgyhogy erre készüljünk, ha ide tervezzük a borozást.

badacsony_4.png

badacsony_5.png

 fenti értékelésemen mondjuk az is sokat számított, hogy innen rögtön egy megbújó, kicsi, családi helyre lestünk be, az István pincébe, ahol 1 deci bort még épp kitöltöttek nekünk zárás előtt. Ez az egy pohár potom 200 forintunkba került, de cserébe rendesen kenterbe vert a korábban kóstolt, drágább tételek közül többet is. Ide mindenképp vissza szeretnék még térni, hogy megnézzem a többi italt is, és biztosan ajánlhassam, de az biztos, hogy ránk nagy hatással volt ez az ár-érték arány.

badacsony_6.png

Nade ekkor én már nagyon éhes voltam, szóval futottunk is visszafele a Szeremley étterem és borház teraszára, ahol egyrészt két fantasztikus fogást ettünk – én egy vadas nyulat, Tomi vörösboros szarvast -, és végre ittunk egy Szeremley Óvörös névre keresztelt vörösbort, ami pompásan zárta az estét. Maga a hely amúgy szintén lenyűgöző terasszal rendelkezett, és a kiszolgálás is kiváló volt. És emlékeztek a Kishableányban említett férfitársaságra? Na, itt is összefutottunk velük, bár itt már kissé felfokozottabb hangulatban voltak, úgyhogy nekem inkább volt kellemetlen a viszontlátás, mint nekik. Az ételek viszont olyan jók voltak, hogy komolyan fontolgattuk, hogy a nyúlból rendelünk még egy adagot, hogy másnap ezt reggelizhessük az apartmaban – de végül azért sikerült lebeszélni magunkat róla.

badacsony_8.png

badacsony_7.png

Másnap már álltunk is tovább, de Csopak felé menet még útba akartuk ejteni a Folly Arborétumot is, úgyhogy cuccainkkal felpakolva nekiindultunk a hegynek. Eszméletlen amúgy, hogy konkrétan a hatalmas szőlő földek mellett vitt el utunk, úgyhogy meg is álltunk picit drónozni, hogy fentről is magunkra csodálkozhassunk.

badacsony_9.png

badacsony_10.png

badacsony_11.png

Az Arborétumba érkezve mindketten kiválasztottuk a Belépő + 3 bor kóstolása opciót, ami már csak azért is a lehető legjobb volt, mert 6 féle bort tartanak, így mindegyiket kipróbálhattuk. Ez egyébként eszméletlen élmény volt, hogy egy csodaszép arborétumban, csendben és nyugalomban, egy borral a kézben lehet sétálgatni. Ki is élveztük, és szerencsére csak az utolsó pohár idejére eredt el az eső, így az idő is kedvezett nekünk. De a legmenőbbek mégis azok az idősebb nők voltak, akik bottal, esőkabát nélkül, a szemerkélő esőben vágtak neki a túrának felfele.

badacsony_12.png

badacsony_13.png

Innen viszont már robogtunk is Csopakra, hogy ott folytassuk túránkat. Szintén olcsó apartmanban szálltunk – mivel a borokra és ételekre akartunk inkább áldozni. Nade itt jött utunk leg filmbeillőbb katasztrófáinak sorozata -amiket a következő bejegyzésemben olvashattok. ;)

A Tökéletes Meggyes Muffin

Még tavaly alkottam meg A Tökéletes Meggyes Muffint, ami azután rendszeres szereplője volt a nyaramnak. Aztán jött az ősz, a tél, és háttérbe szorult ez a süti, de most ismét elkészítettem egy keresztelőre, és rájöttem, hogy még mindig annyira tuti, mint tavaly volt. :)

mmdsc_4845.jpg
Ez még pont a tavaly megörökített, első adag :)

Azon kívül, hogy isteni finom, az is szuper benne, hogy pár naposan is könnyű és puha marad, pedig 100%-ig teljes kiőrlésű tönkölylisztből készül - a kis, megbúvó meggydarabok pedig külön izgalmassá teszik a falatozást. Az alapreceptet amúgy más idénygyümölcsökkel is lehet variálni, de nálam ez a meggyes a klasszikus, amit a legtöbbször csinálok. 

Hozzávalók

  • 250 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (vagy ízlés szerint más)
  • 12 g sütőpor
  • 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék (vagy simán csak fahéj)
  • 1 csipet só
  • 2 db tojás
  • 150 g eritrit + 10 csepp stevia (vagy 200 g eritrit)
  • 70 g puha vaj
  • 250 g joghurt
  • 200 g gyümölcs (nálam most fagyasztott meggy)

20170611_090723-01-01.jpeg

Elkészítés

A száraz anyagokat  - liszt, sütőpor, fűszerkeverék, só - összekevertem, a vajat az eritrittel és steviával kicsit kihabosítottam, majd a tojásokat is hozzáadtam.

Ezután a joghurtot és a szárazanyagokat felváltva a vajas keverékhez adtam, végül pedig a meggyet is a masszába forgattam. (A másik variáció, hogy nem keverem a masszához a meggyet, hanem a muffinformába adagolás után teszek mindegyikbe 2-3 darabot).

Muffinformába adagoltam(kb. 20 db nagy muffin jön ki ebből), majd 180 fokon, 30-40 perc alatt készre sütöttem őket. :)

Csirkés tortilla - ahogy a kajáldában csinálják

Van egy hely ahol nagyon király kis tortillatekercseket lehet kapni, és ezért egész sokszor vettem magamnak ott kaját az elmúlt hetek rohanása közepette.

Viszont azért az is tény, hogy nem igazán ehetném én azt a tortillát az inzulinrezisztenciám miatt, szóval jó szokásomhoz híven elkezdtem itthon reprodukálni a cuccot.

Ez annyira jól sikerült, hogy azóta már negyedszer készül, szóval úgy döntöttem, abszolút megosztásra érdemes lett a recept - álljék is itt.

20170607_121612-01-01-01.jpeg

Hozzávalók (1 darabhoz, de ez felszorozható igény szerint)

Tortilla 

  • 50 g teljes kiőrlésű liszt
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 1 csipet só
  • 30 ml víz

Joghurtos szósz

  • 1 evőkanál joghurt
  • 1 evőkanál tejföl
  • 1/2 teáskanál darált csípős paprika
  • 1 teáskanál eritrit

Húsos rész

  • 100 g csirkemell
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1 teáskanál mexikói fűszerkeverék

Továbbiak

  • 1/2 marék felvágott saláta
  • 1/2 marék felkockázott paradicsom
  • 1/2 marék vékonyra szeletelt hagyma
  • 1 evőkanál kukorica
  • 1 marék összetört nachos 

Elkészítés

A tortilla hozzávalóit összegyúrjuk, majd félretesszük pihenni 15 percre.

Addig előkészítjük a többi alapanyagot: felszeljük a zöldségeket, a joghurtos szósz hozzávalóit összekeverjük, a csirkemellet pedig apró kockákra vágjuk, és belemasszírozzuk a fűszereket és az olívaolajat.

Egy kisebb serpenyőt felforrósítunk, és ebben pár perc alatt le is sütjük a csirkét, majd félretesszük.

A tortilla tésztát lisztezett felületen köralakúra nyújtjuk - de nagyon vékonyra, szóval amikor azt hiszed, már nem lehet tovább, akkor is görgess rajta még párat, hogy tökéletes legyen.

Egy nagyobb serpenyőt felforrósítunk, és ebbe tesszük a tortillát, amit egyik oldalán megsütünk, majd átfordítunk. Ekkor elkezdjük rápakolni a hozzávalókat is, szépen sorban - ahogy a képeken is látható: megkenjük a joghurtos szósszal, rászórjuk a csirkét és a zöldségeket, végül pedig rámorzsoljuk a nachost (igen, ezt elfelejtettem lefotózni...).

kollazs_kicsi.jpg

Ezután alul-felül ráhajtjuk a tortillát a töltelékre, majd ügyes mozdulatokkal, oldalról szorosan feltekerjük, és alufóliába csomagoljuk. Ez egyrészt így autentikus, másrészt meg praktikus, mert jól összefogja a kis tekercsünket minden szaftjával együtt. ;)

20170607_121513-01.jpeg