Rengeteg cikket látok arról, ami bemutatja nekünk a világ legszebb helyeit. Kis, bájos vidékeket, zegzugos tájakat, régi katedrálisokat a világ másik felén - amiknek láttán feltámad bennem az utazás vágya, ott akarok lenni én is, átérezni azt a légkört, ami ott uralkodik, részese akarok lenni a csodának... És szerintem nem én vagyok az egyetlen, akiben ilyen gondolatok támadnak ezeknek a képeknek a láttán :)

Aztán ma eljutott hozzám is a Manzardcafe egy cikke - Magyarország fotósok szemével. És ez elgondolkoztatott. Ezek a képek ugyanolyan vonzóak, hívogatóak számomra, mint a távoli Afrikában, vagy éppen Finnországban készült társaik - annyi a különbség, hogy ezek itt vannak. Fél óra se kell, hogy eljussak a várba, a Balaton partján pedig már kitudja hány nyarat töltöttem életem során. És bár én is megláttam a különlegesen szép pillanatokat ott (amiket ha fotós lennék, nyilván rögzítettem volna), de eddig soha nem gondoltam rá bármiféle egzotikumként.

A Balaton volt, a Vár volt, a templomaink voltak, a villamos meg egy közlekedési eszköz... Na de hogy egy kép alapján ez is vágyálom lehet valaki számára? Az nem jutott eszembe. Eddig. Mert most csak az jár a fejemben, hogy ha valaki, külföldön, távol kis hazánktól rápillant ezekre a fotókra, az bizony ugyanolyan izgatottá és ábrándozóvá válhat Magyarországgal kapcsolatban, ahogyan mi tesszük az ő országával.

És ez persze két további, nyilvánvaló kérdést is felvet. Egyrészt, hogy ha más tudja így látni az országunkat, akkor talán mi is megpróbálhatnánk csodaként tekinteni minden négyzetcentijére, ahelyett, hogy arra hegyezzük ki tekintetünket, hogy milyen lerobbant állapotban van.

Másrészt kérdésessé válik az abszolút meggyőző és vonzó távoli tájak értéke is. Mert egy fotó csak egy fotó. És valószínűleg ebben rejlik minden varázsa. Mert ha távol van, érinthetetlen, akkor az az egy elkapott pillanatunk van róla, amely csodás pompájában örökíti meg a tájat. És nincs szükség arra, hogy odautazzunk, hogy ellenőrizzük a valódiságát - talán mert titkon tudjuk, hogy a valóságban nem találnánk meg ott a csodát. Vagy legalábbis nem azt a csodát találnánk, amit a képen láttunk...