2019 igen izgalmas (és egyben leterhelt) volt eddig számomra - sok új munka és az egyéni vállalkozás indítása mellett az esküvőnk is idén volt, aminek a szervezését teljesen magunkra vállaltuk.

Mivel nagyon izgalmas és sokrétű volt leszervezni egy ilyen nagyobb kaliberű - 120 fős - eseményt, ezért úgy éreztem, jó lenne egy nagyobb lélegzetvételű posztban összeszedni minden részét - egyrészt mert nekem is jó egy kicsit kibeszélni magamból, másrészt pedig hátha hasznos lesz másnak is, aki épp a szervezés előtt áll, és hasonlóan magára vállalná a tervezést és szervezést.

Mivel projektmenedzsmentben elég sok tapasztalatom van, ezért a szolgáltatók kiválasztását a piac feltérképezésével és rengeteg árajánlat bekérésével kezdtem. Mivel fontosnak tartom, hogy egy esküvőszervezésbe kezdő pár kb. tisztában legyen azzal, hogy milyen árakra számíthat - nekünk pl. induláskor még lövésünk sem volt, 2019-ben egy 120 fős esküvő mennyiből hozható ki -, ezért meg is osztom, hogy mettől meddig terjedtek az általam bekért szolgáltatói árak. Ugyan elég magas összegekről van néhol szó - főleg a helyszín, étel, ital terén -, de nem szabad elfelejteni, hogy a nászajándékokból jellemzően visszajön ez az összeg. Mi például csak pénzt kértünk mindenkitől, és utólag az így visszafolyó összeg tényleg fedezte az esküvő javát, így a végső kiadásunk szerencsére az összes kifizetett összeg töredéke lett csak.

Mivel elég hosszú cikkről van szó, ezért az alábbi tartalomjegyzék segít abban, hogy navigáljatok az egyes pontok között:

Helyszín

Az első, amit ki szerettünk volna (pontosabban ki kellett) választani, az a helyszín volt, mivel a jó és nagy helyeket hamar elkapkodják.

Éppen ezért már 2018. májusában felkerekedtünk, hogy felmérjük a terepet és megtaláljuk a számunkra tökéletes helyet. A szempontjaink a következők voltak: legyen természetközeli, akár erdőben helyet foglaló, férjen el benne 120 fő, és legyenek jók az ételek és italok (főleg a borok).

Összesen 30 ajánlatot kértem be, amiből 10 szolgáltató eleve nem tudta már vállalni az esküvőt, így 20 helyszín ajánlata alapján szűrtük ki azokat, akiket meg is látogattunk élőben. Az esküvő legnagyobb költségét tudtuk, hogy ez fogja kitenni, de még így is széles volt a szórás 1.320.000 Ft-tól 3.100.000 Ft-ig kaptunk ajánlatokat. Ezekben mind benne vol már a helyszín, étel, illetve egy alap italszolgáltatás is, ami igény szerint bővíthető.

A mi választásunk végül a Kökény és Fia Családi borászatra esett, aminél jobbat nem is találhattunk volna. A helyszín önmagában is nagyon szép, természetes, fás volt, így a dekort sem kellett túlgondolni (de erről majd később részletesebben), finom boraik vannak, és a konyhájuk is kiváló volt.

Megkaptuk tőle a természetközeliséget, hiszen egy szőlőbirtok közepén helyezkedik el a kerti szaletli, amiben a lagzi helyet kapott, viszont eső esetére is megoldást nyújtott volna az oldalt lehúzható paravánfüggöny. Erre mondjuk szerencsére nem volt szükség, mert kb. kifogtuk a legjobb időjárást az esküvőnk napjára, de jó volt tudni, hogy van egy ilyen biztonsági megoldásunk. :) 

Fotós

A másik szolgáltató, akit mielőbb le szerettünk volna foglalni, a fotós volt. Itt is rengeteg ajánlatot kértünk, amiből végül 22 érkezett be, ezekből válogattunk. Mivel a dekort is én csináltam, ezért nem akartam aznap még kreatív fotózással is húzni az időt, úgyhogy mindenkitől külön napra kértünk kreatív fotózási ajánlatot - valahol ez benne volt a csomagban, valahol ez külön díj volt, de ezekre összességében 100.000 Ft és 370.000 Ft között kaptunk ajánlatokat.

A válogatás során az körvonalazódott előttünk, hogy nekünk nagyon fontos, hogy olyan fotósunk legyen, aki nem a beállított, túlexponált képeket preferálja, hanem a vicces, kedves, érdekes pillanatokat kapja el, természetes stílusban. 

Így találtunk rá Handler Bálintra, aki egyfelől tökéletesen hozta ezt a stílust, másfelől pedig emberileg is nagyon szimpatikus fotósként volt jelen az esküvőn. A násznép számos tagja is külön kiemelte, hogy mennyire csodálták, hogy Bálint valahogy minden történésnél ott volt, mégis úgy, hogy egyáltalán nem zavarta meg az adott pillanatot. Így pedig tényleg olyan képeket kaptunk a végén, amilyeneket szerettünk volna - mint azt a mellékelt ábra is mutatja a poszthoz csatolt illusztrációkban. :) 

Ruha

A ruhám kérdése érdekesen alakult. Abban biztos voltam, hogy nem akarok se habosbabos, se fehér ruhát (nálunk se anyukámnak, se a nővéremnek nem volt fehér ruhája, szóval az nekem totálisan a szalagavatóhoz kötődik). Végül arra jutottam, az a legjobb, ha varratok magamnak egy egyszerű mégis vagány darabot, amihez egyrészt pinteresten gyűjtöttem kismillió ötletet, másrészt pedig - nem meglepő módon - bekértem itt is sok-sok ajánlatot varrónőktől és divattervezőktől.

Viszont itt történt egy olyan csavar a történetben, hogy egy barátnőm megemlítette frissen végzett divattervező barátnőjét, aki szuperlelkiismeretesen és ügyesen készít ruhákat. Nekem több sem kellett, felkerestem Makra Mártit, aki nagyon szimpatikus volt nekem, így le is csaptam rá - és milyen jól tettem! 

Márti végig nagyon kedves volt, segítőkész, és baromi igényes a munkájára - ami nekem nagyon imponált. Segített az anyagkiválasztásban, és nagyon precízen, miliméternyi eltéréseket is észrevéve állította rám a ruhát, hogy az végül tényleg úgy nézzen ki, mint amit rám öntöttek.

Annak külön örültem, hogy így kicsit támogattam egy szárnyait bontogató divattervezőt (vagy legalábbis én így éreztem), aki meg is érdemli, hogy halljanak róla az emberek!

Gyűrű

A gyűrű kapcsán megintcsak a jó öreg ajánlatkérésekkel indítottunk, bár itt szűkebb volt a lista, mivel kifejezetten olyanokat kerestünk, akik készítenek "kalapált" stílusú gyűrűket, de még így is kaptunk 95.000 Ft-tól 305.000 Ft-ig ajánlatokat.

Így találtuk meg Zsófit, aki a Zosha Works márkát építi, és pontosan olyan gyűrűket csinál, amilyenekbe mi is beleszerettünk - igazából konkrétan instagramon jött velem szembe, de egy ideig azt hittem, nem is magyar ékszerészről van szó, úgyhogy aztán nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy nagyon is magyar és itt alkot Budapesten. :)

Aranyat is beszámított, így árban is a legjobban jöttünk ki nála, ráadásul nagyon menő volt a kis műhelye, ahol az ékszereket készítette, és hasznos tanácsokkal is ellátott minket a gyűrűkkel kapcsolatban.

Szóval - nem meglepő módon - őt is hatalmas szeretettel ajánlom bárkinek. :)

Szertartás

Az esküvőnk talán legmeghökkentőbb pontja maga a szertartás volt - mert hogy nem volt hivatalos anyakönyvvezető (a papírokat letudtuk a tanukkal egy héttel korábban), hanem egy saját ceremóniát találtunk ki, amit egy barátunk vezényelt le.

Annak, hogy ez így került megrendezésre, igazából nagyon egyszerű oka van: szerettük volna, ha nagyon személyes a szertartás, és semmiféle hivatali arc ezt nem teszi feszengőssé. Persze tartottunk tőle, hogy a rokonság és barátok egy része ferde szemmel fog emiatt ránk nézni, de pozitívan csalódtunk - a visszajelzések alapján úgy láttuk, mindenkinek tetszik ez a (Magyarországon még) szokatlan megoldás.

A menete ennél fogva eléggé ránk volt bízva, bár a "kötelező pontokat" próbáltuk tartani - bevonultam apukámmal, volt gyűrűhúzás is meg csók is -, de a hangsúlyt a fogadalmainkra helyeztük, amiket ott mondtunk el egymásnak először.

Mivel ugye papíron ekkorra már házasok voltunk, ezért nem akartunk kamualáírást csinálni a tanúkkal - ehelyett azt találtuk ki, hogy mivel a LEGO egy nagy közös bulink, ezért úgy pecsételjük meg a fogadalmunkat, hogy a tanukkal együtt felhelyezzük az utolsó elemeket egy előre előkészített lego-építményre (ami amúgy a Barcelonában bérelt lakásunk teraszát mintázta, ahol idén volt lehetőségünk egy teljes hónapot eltölteni, ami hatalmas élmény volt számunkra). 

Így összességében az egész szertartás egy jó kis buli volt, amit mi is, és a vendégek is lazán élhettek meg - én pl. imádtam azt látni, hogy nem katonás rendben álltak végig az emberek, hanem akár a fűben  is ücsörögve, kényelmesen tudtak ott lenni az eseményen. :) 

Vőfély

Nem volt. És nekünk nem is kellett - holott nagyon sokaktól megkaptuk az esküvő előtt, hogy ez nagyon rossz döntés, vőfélyt egyszerűen muszáj felkérni, enélkül szét fog esni az este, és mi is ki fogunk égni. Szerencsére nem lett igazuk. :)

Alapvetően úgy voltunk vele, hogy szeretnénk, ha az esküvőnkön mi szólnánk a násznéphez, és nem egy idegen fazon, illetve a kötelező játékokért sem vagyunk oda, amivel általában a ceremóniamesterek és vőfélyek készülnek. Tudtuk mi is, hogy ez így melósabb lesz számunkra, de mivel ez testhezálló feladat volt nekünk, ezért nem igazán éltük meg teherként.

Előre átgondoltuk, hogy mikor lenne érdemes infókat mondani, és ezeken a pontokon kézhez kaptuk a mikrofont, és bemondtuk, hogy mi várható a következő időszakra.

Emellett voltak még szuper barátaink is, akik tisztában voltak a tervezett program minden elemével, és az esetleg felmerülő kérdésekre is tudták, mi a válasz. Ők kaptak tőlünk 1-1 szalagot, így a többi vendég tudta, őket kérdezheti, ha valami nem világos számára.

Másrészt készítettem Esküvői kisokosokat is, amikből minden asztalra tettem párat. Ezekben megpróbáltam leírni az esetleg felmerülő kérdésekre a választ, így ezt is bármikor fel lehetett lapozni.

Torta

Sokan tudják, sokan nem, hogy alapvetően nekem van egy cukrász végzettségem, és már csináltam életem során néhány esküvői tortát is. Éppen ezért, némi agyalás után arra jutottam, hogy bevállalom, és a saját esküvőmre is én csinálom a tortát.

Kis előregondolkodással és jó szervezéssel végül idegeskedés nélkül teljesíthető volt a dolog - előre kitaláltam, hogy melyik nap melyik részeket kell megcsinálnom, így pedig még maradt időm mellette egyéb dolgok intézésére is.

Ízek szintjén egy brutálcsokis, egy meggyes-mákos-vaníliás, és egy tej- és cukormentes kókusztorta tette ki a 3 emeletet, ami végül egy nagyon egyszerű zöld-virágos díszítést kapott.

Emellett anyukám és nővérem is készített 1 sima és 1 meggyes-mákos túrótortát (anyukám recpetje alapján természetesen), illetve anyu hozott egy vegán tortát is a Napfényes Cukrászatból, így jól el voltunk látva édességgel. Más sütemény nem is volt, de nem is kellett, még így is maradt a tortákból.

Dekor

A dekor szintén egy olyan pont volt, amiről rövid latolgatás után úgy döntöttem, hogy én fogom csinálni. Szeretek molyolni ezekkel, és eleve úgy gondoltam, a helyszín nem igényel nagy díszítést.

Direkt terítő meg székszoknya nélkül kértünk mindent, hogy minél több helyen látszódjonanak az eleve szép, natúr fa bútorok, és abszolút természetes legyen minden.

Az asztalokra gyertyákat és mécseseket tettem, amiket különféle módon feldíszített befőttesüvegekbe pakoltam, illetve a Kippkoppdesign és az Iringó virágmanufaktúra szárazvirágaiból állítottam össze csokrokat, és mindezt fa korongokra helyezgettem el. Ez utóbbi fa lapok beszerzésével sokáig vacakoltam, de aztán úgy hozta az élet, hogy balatoni szomszádainknál pont kindöntött egy diófát a vihar, így tőlük el is kértem ebből egy kb. méteres rönköt, amit Tahitótfaluban egy gatteros fel is szelt nekünk szép szeletekre. Már csak kis csiszolás kellett nekik, amit Tomi vállalt, és mehettek is az asztalokra - és így legalább a kidőlt fának is nemes utóélete lehetett. :)

Az étlapot és itallapot letisztított borosüvegekre ragasztottam, amiket szintén a fa korongokra pakoltam fel.

Az asztalokat is szerettem volna ötletesen elnevezni, és mivel Tomival az utóbbi években hobbink lett, hogy végigjárjuk Magyarország borvidékeit, ezért adta magát, hogy minden asztalt 1-1 borrégióról nevezzünk el. Az csak hab volt a tortán, hogy minden asztalnál ült valaki, aki kötődött egy-egy borvidékhez, így eszerint osztottuk szét a neveket.

Nem akartunk kötelező játékokat az estére, viszont valami olyat szerettünk volna, ami felpezsdíti az embereket. Erre találtam ki, hogy kis rejtvényeket álltok össze, amik hozzánk kapcsolódnak. Végül ezeket össze is kombiáltam az ültetőkártyákkal, így mindenkit a helyén vártak a játékok, egy-egy ceruzával egyetemben. Ami szuper volt, hogy tök jól rámozdultak az emberek, szóval abszolút elérte a hatását - pörögtek, keresték a választ, és úgy tűnt, élvezik a játékot. 

Azoknak pedig, akik kitöltötték, hűtőmágnessel készültünk ajándékba, amin mi vagyunk - hát ennek vagy örültek, vagy nem, de mi imádjuk ezt a képet :D

A kertbe csak világító borosüvegeket tettünk (amiket amúgy egy másik esküvőről kaptunk, ezúton is köszönet érte), amikre főleg a gyerekek mozdultak rá - ugyanis ezekkel a lámpásokkal kerestek szörnyeket a szőlőtőkék között. :D

Emellett már tök rég szerettünk volna jengát itthonra, szóval a vendégkönyvet pedig ezzel kombináltuk - kitettünk egy új csomag jengát és alkoholos filceket, és arra buzdítottuk az embereket, hogy ezekre írjanak nekünk üzenetet.

Ami pedig nem is annyira dekor, de mégis ide sorolnám, az az, hogy volt egy kis vetítésünk, amibe a közös éveink képeit, videóit tettük bele. Ez egész éjjel ment a kertben, így akik épp megpihentek két táncmenet közben, nézhettek egy kicsit minket kint is. :D

De nem is ez volt a legtutibb, hanem az, amikor anyukám elárulta, csinált nekünk egy ppt-t - rólunk. Mint utóbb kiderült, a lagzi előtti éjjel nem is aludt egy percet sem, hogy kiválogassa a legjobb képeket rólunk hozzá, aztán ezeket az egyik kedvenc számomra rávágja - azt hiszem, ez legalább annyira megható volt számomra, mint a fogadalmaink Tomival. Iszonyú jófej anyukám van, ez a helyzet. <3

Smink & Haj

Ez egy olyan pont volt, ami sokakat meglepett, de nekem se sminkesem, se fodrászom nem volt az esküvőn. :)

Alapvetően nem akartam más lenni, mint amilyen a mindennapokban vagyok, és mivel most már 1 éve egyáltalán nem sminkelek, ezért úgy voltam vele, hogy az a legjobb, ha csak magamnak dobok fel egy könnyed és tartós sminket.

A hajjal hasonlóan voltam - hogy majd beállítom úgy, ahogy szoktam és szeretem -, viszont közben a Secret Picnics kapcsán egy közös fotózáson összehozott az élet Fru flowers & design Fruzsival, aki időközben csodaszép szárazvirág koszorúkat kezdett készíteni, így erre rögtön le is csaptam, és ez lett a fejdíszem.

Mivel menyecskeruhát nem akartam - nem sűrűn lehetek olyan testreszabott csodában, mint amit Márti csinált nekem -, ezért az lett a megfejtésem, hogy a menyecskeruhát is egy hajkoszorúval jelképezem majd - éppen ezért készült egy krémszínű és piros koszorú is. Imádtam mindkettőt. 

Gyermekfelügyelet

Mivel sok kisgyerekest vártunk a lagziba, ezért mindenképp szerettünk volna számukra is foglalkozást szervezni. Szerencsére elég sok szolgáltató áll rendelkezésre már ilyen területen is, úgyhogy itt is tudtunk árajánlatozni. Meglepő módon kaptunk 40.000 Ft-os és 145.000 Ft-os ajánlatokat is, bár az egyes árak sok esetben eltérő szolgáltatásokat takarnak, úgyhogy itt ez is árnyalta a képet. 

Mi végül a számunkra legszimpatikusabb csapatot választottuk ki, az Esküvő gyerekszemmelt, akik abszolút hozták a színvonalat, amit vártunk. Róluk is rengeteg vendégtől kaptunk utólag is pozitív visszajelzéseket - főleg a szülők részéről, akik így könnyebben tudtak bulizni, illetve a gyerekektől, akik még másnap is az élményeiket mesélték arról, hogy milyen jól szórakoztak. Nagyon jó volt nekünk is látni, hogy nem unatkoztak a kicsik, mert valljuk be, nekik még nem olyan nagy buli egy ilyen esemény. :) 

Egyebek

DJ

Mindezek mellett hosszas vívódás és tépelődés után DJ-nk is lett.

Alapvetően mi spotify listával akartuk nyomni az estét, de végül ez volt az a dolog, aminél úgy döntöttünk, jobb, ha már nem mi vállaljuk (pl. ha a hangosítás bedöglik, nem akartunk volna vele szívni), úgyhogy felkértünk egy DJ-t az este zenéinek menedzselésére.

Szerettük volna, ha a mi számainkat játssza azért (mert hogy összeválogattunk 6 órányi anyagot), ebből kb. 7-8 számot le is játszott, de sajnos többet nem. Ennek ellenére persze jó bulit csinált, ami látszik is a képeken, és szerencsére a mulatós zenéket a kérésünknek megfelelően tényleg elkerülte, úgyhogy nem volt rossz döntés felkérni, de úgy kifejezetten elájulva sem voltunk tőle.

Busz

Mivel a borászat kicsit kiesik a városból, de szerettük volna, hogy mindenki ihasson és bulizhasson hajnalig, a vezetés kötelezettsége nélkül, ezért szerveztünk egy buszt, akik az esemény elejére egy nagy körben odaszállították az embereket, este pedig végig rendelkezésre állt egy kisbusz, aki mindenkit visszavitt a szállására a közelbe.

Ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult, megnyugtató volt nekünk is, hogy nem kell mindenkinek taxiznia, és a vendégeken is azt láttam, nagy könnyebség nekik, hogy éjjel nem kell vezetniük.

Összességében tehát ez volt a mi kis lagzink, amit én nagyon élveztem leszervezni - és aztán megélni is. :) Remélem, hogy valamennyire hasznos a kis összeállításom olvasva is - illetve annyira belejöttem az esküvőszervezésbe, hogy ezek után állok rendelkezésre bárkinek, akinek szüksége lenne segítségre a dekorálás és szervezés során. :D