Van egy hely ahol nagyon király kis tortillatekercseket lehet kapni, és ezért egész sokszor vettem magamnak ott kaját az elmúlt hetek rohanása közepette.
Viszont azért az is tény, hogy nem igazán ehetném én azt a tortillát az inzulinrezisztenciám miatt, szóval jó szokásomhoz híven elkezdtem itthon reprodukálni a cuccot.
Ez annyira jól sikerült, hogy azóta már negyedszer készül, szóval úgy döntöttem, abszolút megosztásra érdemes lett a recept - álljék is itt.
Hozzávalók (1 darabhoz, de ez felszorozható igény szerint)
Tortilla
- 50 g teljes kiőrlésű liszt
- 1/2 teáskanál sütőpor
- 1 csipet só
- 30 ml víz
Joghurtos szósz
- 1 evőkanál joghurt
- 1 evőkanál tejföl
- 1/2 teáskanál darált csípős paprika
- 1 teáskanál eritrit
Húsos rész
- 100 g csirkemell
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 teáskanál mexikói fűszerkeverék
Továbbiak
- 1/2 marék felvágott saláta
- 1/2 marék felkockázott paradicsom
- 1/2 marék vékonyra szeletelt hagyma
- 1 evőkanál kukorica
- 1 marék összetört nachos
Elkészítés
A tortilla hozzávalóit összegyúrjuk, majd félretesszük pihenni 15 percre.
Addig előkészítjük a többi alapanyagot: felszeljük a zöldségeket, a joghurtos szósz hozzávalóit összekeverjük, a csirkemellet pedig apró kockákra vágjuk, és belemasszírozzuk a fűszereket és az olívaolajat.
Egy kisebb serpenyőt felforrósítunk, és ebben pár perc alatt le is sütjük a csirkét, majd félretesszük.
A tortilla tésztát lisztezett felületen köralakúra nyújtjuk - de nagyon vékonyra, szóval amikor azt hiszed, már nem lehet tovább, akkor is görgess rajta még párat, hogy tökéletes legyen.
Egy nagyobb serpenyőt felforrósítunk, és ebbe tesszük a tortillát, amit egyik oldalán megsütünk, majd átfordítunk. Ekkor elkezdjük rápakolni a hozzávalókat is, szépen sorban - ahogy a képeken is látható: megkenjük a joghurtos szósszal, rászórjuk a csirkét és a zöldségeket, végül pedig rámorzsoljuk a nachost (igen, ezt elfelejtettem lefotózni...).
Ezután alul-felül ráhajtjuk a tortillát a töltelékre, majd ügyes mozdulatokkal, oldalról szorosan feltekerjük, és alufóliába csomagoljuk. Ez egyrészt így autentikus, másrészt meg praktikus, mert jól összefogja a kis tekercsünket minden szaftjával együtt. ;)
