Brassói terén ahány ház, annyi szokás, de az az igazság, hogy nálunk nem volt jellemző ez az étel, úgyhogy magamnak kellett kikísérleteznem egy saját változatot - és azt is mindig variálom.

Éppen ezért nem is mondanám ezt Az Egy Igazi receptnek, de az biztos, hogy egy szuper változat, és a borsóval megspékelve még a szemnek is üde látványt nyújt ebben a ködös-nyálkás januári időben.

Hozzávalók (1 adag)

• 100 g sertéskaraj
• 200 g burgonya
• 100 g zöldborsó
• 1 gerezd fokhagyma
• Só, bors
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 teáskanál majoranna
• 10 ml olívaolaj

Elkészítés

A burgonyát kockázzuk fel, töröljük szárazra és kevés olajon pirítsuk körbe 1-2 perc alatt. Ezzel kérget képezünk a krumplin, így az a főzés során nem fok szétesni. Ezt követően tegyük sós vízzel teli lábasba és főzzük puhára.

A húst kockázzuk fel, a krumplihoz hasonló méretű darabokra. A hátrahagyott serpenyőbe öntsük bele a maradék olajat, és reszeljük rá a fokhagymát, majd a húst, és pirítsuk körbe. Sózzuk, borsozzuk, illetve egy csipet majorannával és pirospaprikával fűszerezzük.

Ha a hús átsült, öntsük a serpenyőbe a zöldborsót is, és pároljuk vele puhára. Végül a burgonyát is szűrjük le és forgassuk össze a húsos-borsós keverékkel. Kóstoljuk, ha kell tegyünk még hozzá fűszereket, majd tálaljuk.

Hozzávalók (10 darabhoz)

Tészta

• 225 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 5 g szárított élesztő
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 40 g eritrit
• 125 ml langyos víz
• 35 g olvadt vaj
• 1 csipet só

Töltelék

• 30 g puha vaj
• 30 g eritrit
• 1 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék
• 1 evőkanál víz

Elkészítés

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd meleg helyen duplájára kelesztjük kb. 30 perc alatt.

A töltelék hozzávalóit szintén összekeverjük.

Pihentetés után a tésztát téglalappá nyújtjuk kb. fél centi vastagon, majd egyenletesen elkenjük rajta a tölteléket. A hosszabb oldalától feltekerjük, majd félbevágjuk, a feleket pedig 5 részre osztjuk.

Egy tepsire helyezzük a csigákat, egymástól kicsit távolabb, hogy legyen helyük nőni, és 250°C-os sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük.

Hozzávalók (1 személyre)

Tortilla

• 50 g teljes kiőrlésű tönköly liszt
• ½ tk só
• ½ tk sütőpor
• 30 ml langyos víz

Tzatziki

• 100 g uborka
• 100 g joghurt
• 1 ek. tzatziki fűszerkeverék
• 1 tk. darált erős paprika (opcionális)

Gyros hús

• 100 g csirkemell
• 1 ek. gyros fűszerkeverék
• 1 tk. olívaolaj

További belevalók

• 1 levél saláta (kb. 50 g)
• 1 kisebb paradicsom (kb. 50 g)
• hagymakarikák ízlés szerint

Elkészítés

A tortilla alapanyagait néhány percig gömbölyűvé gyúrjuk, majd félretesszük pihentetni legalább 10 percre.

Ezalatt a tzatzikihez az uborkát nagy lyukú reszelőn legyaluljuk, majd a levét alaposan kinyomkodjuk. A joghurtot és a tejfölt összekeverjük a fűszerkeverékkel és a paprikával, majd ebbe forgatjuk az uborkát. Tálalásig állni hagyjuk.

A paradicsomot felszeleteljük, a salátalevelet megtisztítjuk és leszárítjuk. Ha szeretnénk bele hagymát, abból is vágunk néhány karikát.

A csirkemellet kisebb darabokra vágjuk, majd összeforgatjuk az olívaolajjal és a fűszerkeverékkel, és ezt is félretesszük, amíg a tortillát készre sütjük.

A tortilla tésztáját elővesszük és enyhén lisztezett felületen vékony, kerek lappá nyújtjuk. Egy serpenyőt hevítünk szárazon, majd ebben sütjük meg a tortillát - 1-2 perc alatt mindkét oldalán. Ha már szép barna, kivesszük és félretesszük, a serpenyőt azonban megtartjuk, mert ebbe jön a hús, amit szintén gyorsan, néhány perc alatt készre pirítunk.

Most már csak összeállítani kell. Érdemes a gyrososoktól ismert alufóliás megoldással élni, mert bizony ez is csöpögni fog - de egy jó tekercs ettől az igazi :)

Szóval kiterítünk egy alufóliát, amire ráfektetjük a tortilla lapot (kicsit lógjon le felül). Egy kevés tzatzikivel megkenjük (éppen csak, hogy tapadjon), és erre helyezzük a salátalevelet - úgy, hogy a tortilla lap alján legyen egy kis kihagyott terület, amit majd visszahajtunk. Következőnek jöhetnek a paradicsomszeletek, illetve ízlés szerint hagymakarikák is. Most következik ismét egy kanál tzatziki, amire jöhetnek a megpirított húsdarabok, és végül a maradék joghurtos salátával fejeljük meg az egészet.

A tekeréshez az alsó, kihagyott részt fel-, az oldalsókat pedig behajtogatjuk, majd az alufóliával is körülbéleljük, hogy összefogja a tekercset és megvédjen fogyasztás közben a lecsöpögő szafttól.

Amikor kislány voltam, egyáltalán nem szerettem síelni. Hideg volt, csúszós, el lehetett esni és két marha hosszú utat is végig kellett ülni a kocsiban, míg odaért az ember a síterephez meg vissza.

Mégis kinek kell ez?

Aztán ez 14 éves koromban megváltozott. Akkor voltam nyolcadikos az általános iskolában és épp februárban volt a nagy felvételi hajtás - az akkori életkor nagy kihívása - ami kellőképpen leterhelt akkoriban, mivel mindenképpen jó gimnáziumba szerettem volna bejutni. Bár úgy készültem, hogy kint is tanulni fogok - még össze is pakoltam a könyveimet -, de egy szerencsés véletlen folytán itthon maradt ez a csomag, úgyhogy tényleg teljesen átadhattam magam a lazulásnak. Ekkor éreztem először, hogy milyen jó néha kiszakadni a rohanós hétköznapokból egy nagy utazással.

Ekkor mentünk először Sappadába, Olaszországba - én meg azonnal szerelembe estem a hellyel. Azok a monumentális sziklás hegyek, amik fogadtak és az emberek, akik ott fogadtak, teljesen levettek a lábamról. És nem csak a hely, hanem egy könyv is ekkor lett életem fontos szereplője, mert én ekkor találtam rá a Harry Potter világára, ami, mint sokaknál másoknál, nálam is megnyitotta a kaput az olvasás imádata felé.

De hogy hogyan is kapcsolódik mindez ide?
Úgy, hogy ezekre a síelésekre mindig felkészültünk nassolnivalókkal, hogy a pályán legyen mit előkapni és megenni, ha épp kimerülne az ember. Ezek közt voltak müzliszeletek, csokik és egyéb édességek, amik kis helyen sok energiát adnak a fogyasztónak.
Természetesen ahogy felnőttem és gasztromán őrültté váltam, a bolti változatok helyett már ezeket is én kezdtem el gyártani. Ennek egyik eleme most ez a müzliszelet is, amit - egy poszton belül harmadik szerelmem - Hugh Fearnley-Whittingstall receptje alapján szoktam csinálni, mindig abból, ami épp itthon van.

Most így készült.

Hozzávalók

• 200 g zabpehely
• 125 g vaj
• 125 g dió
• 150 g nádcukor
• 75 g akácméz
• 1-1 narancs és citrom héja
• 50 g aszalt meggy
• 50 g aszalt sárgabarack
• 50 g mazsola
• 30 g szezámmag
• 30 g fekete szezámmag
• 30 g tökmag
• 30 g napraforgómag
• 30 g lenmag

Elkészítés

A diót darálóban teljesen krémesre őröltem, hogy finom dióvajat kapjak. A vajat a mézzel és cukorral összeolvasztottam, belereszeltem a citrusok héját és a dióvajat.

A zabpelyhet összekevertem a magvakkal és az aszalványokkal, majd az egészet összeforgattam a mézes-vajas résszel. Egy sütőlapon téglalappá nyomogattam és 160 °C-on sütöttem, míg meg nem barnult a teteje.

Egy éjszakát töltött így a hűtőben, másnap leszéleztem és szép tömbökre vágtam, majd becsomagoltam a szeleteket.

A széleket azért szoktam levágni, mert keményebbre pirulnak - így viszont tök jól eltehetőek egy szuper granolának, amit utána joghurtba, tejbe keverve kiválóan lehet fogyasztani reggelire

Alapvetően szeretek sokoldalú íz- és állagkombinációkat gyártani a konyhában, de vannak olyan napok, amikor valami egyszerűre vágyom. Ilyenkor tök jó, ha az embernek van ahhoz affinitása, hogy kinyissa a hűtőt, benézzen a kamrába és a felfedezett kincsekből valamit gyorsan összedobjon. Ilyen indíttatásból készült ez a rakott zöldbab is.

Rájöttem, hogy van még eltéve nyárról pár üveg zöldbab - ami ilyenkor tél közepén nagyon jó felfrissülést tud hozni a mélyebb, testesebb ételek és ízek között -, illetve a hűtőben árválkodott még egy darab juhtúró is, ami fokhagymával tuningolva jó társnak tűnt a zöldség mellé.

Így ez olyan variálható recept lett - bármivel, ami kéznél van.

Hozzávalók

• 1 üveg zöldbab/vajbab (akár bolti is lehet, ha nem tudtál nyáron eltenni)
• 50 g juhtúró
• 1 db tojás
• 100 g tejföl
• 50 g joghurt
• 2-3 gerezd fokhagyma (vagy több, ha imádod)
• bors
• szárított medvehagyma - ha már nyári ízeket idéztem, ezt is dobtam mellé

Elkészítés

Annyit tettem mindössze, hogy a babot lecsepegtettem, a juhtúrót, tojást, tejfölt, joghurtot és a fűszereket összekevertem, a fokhagymát belereszeltem és az egészet összeforgattam a zöldséggel.

Bedugtam 180°C-os sütőbe és addig ott is hagytam, míg a teteje szép pirult színt nem kapott.

Az ilyen kajákban azt bírom még pluszban, hogy nem csak frissen-forrón mennyeiek, de másnap, hidegen is király munkahelyi ebéd lehet belőlük.