A hétvégén megejtettük hagyományos őszi, családi összejövetelünket Solymáron.

Tudni kell, hogy igen kiterjed, ám annál összetartóbb családdal rendelkezem, szóval egy-egy ilyen eseményen nem viccelünk a létszámmal sem - minimum 50 fő van jelen, de sokszor ennél is többen tesszük tiszteletünket a házigazdánál. És mivel igencsak szeretünk együtt lenni, ezért nem elégszünk meg a hivatalos ünnepekkel, amikor összegyűlhetünk (gondolok itt a karácsonyra, húsvétra és társaira), hanem ezek mellé is beiktatunk olyan eseményeket, amikor találkozhatunk - ilyen a fent említett solymári Szabó-nap is.

Én nagyon szeretem ezt az őszi alkalmat, mert a kerti sütögetéssel, bográcsozással egy kicsit visszahozza az üdítő nyár emlékét az őszi napokba is. Ráadásul valami csoda folytán (1 eset kivételével) mindig csodaszép időjárást is kapunk körítésnek, úgyhogy tényleg igazi nyáridéző nap szokott ez lenni, ahol a bőséges lakomát egy jó kis erdei sétával mozogjuk le a közeli erdőben.

Az elmúlt évben azonban egy családi tragédia miatt sajnos nem került megrendezésre az őszi családi találkozó - éppen ezért örültem annak kiemelten, hogy idén ismét folytattuk a hagyományt a szokásos keretben.

Természetesen ide sem állítok be soha üres kézzel, így most is egy jó kis almáspite társaságában landoltam Solymáron - ami természetesen csupa szuper dolgot tartalmazott, és pillanatok alatt el is fogyott, úgyhogy meg is osztom veletek a receptjét, mert érdemes elkészíteni.

Hozzávalók

Tésztához

• 200 g teljes kiőrlésű liszt (nálam fele-fele tönköly és búzaliszt volt)
• 100 g vaj
• 1 db tojás
• 50 g eritrit
• 1 tk. almáspite fűszerkeverék
• 1 csipet só

Töltelékhez

• 4 evőkanál sárgabaracklekvár (nálam steviával eltett házi, de természetesen lehet valami jóféle bolti is)
• 1,5 kg alma
• 1/2 citrom leve
• 1 tk. almáspite fűszerkeverék
• 1 ek.eritrit
• 30 g vaj

Elkészítés

Az omlós alaphoz keverjétek el a lisztet a sóval, eritrittel és a fűszerrel. Morzsoljátok bele a vajat, majd a tojást hozzáadva gyors mozdulatokkal gyúrjátok egynemű tésztává, csomagoljátok folpackba, majd tegyétek hűtőbe minimum egy órára (de akár egy éjszakára is lehet, vagy ha nagyon nincs időtök, akkor 30 percre a fagyasztóba).

Hámozzátok meg az almákat, szedjétek ki a magházukat, vágjátok cikkekre, és a citrom levével locsoljátok meg őket, hogy ne barnuljanak meg. Szórjátok hozzá a fűszerkeveréket is, és forgassátok össze, hogy mindenhol érje a gyümölcsszeleteket az ízanyag.

A tésztát a sütés előtt vegyétek ki a hűtőből (ha a fagyasztóba tettétek, de ottfelejtettétek, akkor kicsit előbb, mert kőkemény lesz). Nyújtsátok ki, igazítsátok piteformába (közben a lelógó részeket vágjátok le és tegyétek félre), szurkáljátok meg pár helyen villával, és tegyétek 200°C-os sütőbe kb. 15 percre, hogy egy kis színt és kérget kapjon a pite alapja.

Ha ez megtörtént, kapjátok ki és kenjétek meg gazdagon baracklekvárral, majd pakoljátok meg még gazdagabban a fűszeres almaszeletekkel. Pici eritrittel még megszórhatjátok, és a maradék tésztát is rámorzsolhatjátok (ezért tettük félre). Ha több is maradt (mert szupervékonyra nyújtottátok/többet csináltatok/kisebb formába tettétek/egyéb) akkor akár kis rácsokat is csinálhattok belőle, vagy más díszítést, hogy csinosabb legyen a cucc. A tetejére dobjátok rá a felszeletelt vajat. Ezt ha nagyon nem akarjátok, ki is hagyhatjátok, de nagyon jót tesz a sütinek, mert egyrészt a zsiradék hozza ki a fűszerek ízét is, ráadásul nem engedi azt sem, hogy az alma kiszáradjon. Szóval eldönthetitek ízlésetek szerint, csak tudjátok, hogy a zsiradék-spórolás = íz-spórolás.

Miután ezt a nehéz döntést meghoztátok, toljátok vissza a sütőbe a most már rendesen megtöltött pitét, ahol 180°C-ra levett hőmérsékleten süssétek úgy 40 percig. Persze ha már korábban ég a teteje, vegyétek ki, ha pedig még ekkor is teljesen nyersek az almák, hagyjátok bent tovább - ez sütőfüggő tud lenni.

Langyosra hűlve a legjobb, vagy másnap, hidegen, miután még jobban összeértek az ízek.
Nálunk - mivel én péntek éjjel sütöttem másnapra - értelemszerűen ez utóbbi verzió játszott, és mind mondtam - morzsa sem maradt utána. ;) 

Mindig szerettem magamnak sütni a pékárukat, mert így tudtam, hogy mi kerül bele a kenyereimbe, és úgy variálhattam, ahogy csak szerettem volna.

Aztán kiderült, hogy inzulinrezisztens vagyok, és így már egészen egyértelmű is lett, hogy akkor járok a legjobban, ha mindig összedobok pár olyan kenyérfélét, amiről nem csak azt tudom, hogy mit tartalmaz, de még azt is, hogy mennyi szénhidrát van egy adagjában.

Így lett nekem ez a túrós zsemle kiváló társam, gyakorlatilag mindig van belőle pár darab. Egyrészt a tűró miatt sokáig puha marad akkor is, ha a szobában, vagy hűtőben tárolom (utazáshoz is kiváló, teszteltem már síelésen, bírta egy hétig az erkélyre kitéve), de szuperül lehet fagyasztani is. Én általában ezt szoktam csinálni - megsütök egy nagyobb adagot, és a frissen elfogyasztott darabokon kívül a többit bedobom a mélyhűtőbe. Innen elég kivenni pár órával fogyasztás előtt, hogy kiengedjen, és olyan lesz, mint a friss - főleg, ha be is dobom egy kicsit a mini grillbe, és ropogósra melegítem a külsejét (kb. mindig így csinálom egyébként).

Álljon is itt a recept!

Hozzávalók

• 400 g teljes kiőrlésű liszt
• 50 g sikér (akkor sincs vész, ha nincs - akkor ehelyett is mehet liszt, csak kicsit tömörebb lesz a zsömle)
• 100 g túró
• 7 g szárított élesztő (vígy 25 g friss)
• 300 ml langyos víz
• 1 tk só

Elkészítés

A lisztet, sikért, sót elkeverem, majd belemorzsolom a túrót. A langyos vízben feloldom az élesztőt, ezt is a lisztes keverékhez adom, és alaposan kidagasztom a tésztát. Ezután félreteszem 30-50 percre, hogy a duplájára keljen.

A pihenést követően felosztom - én 12 részre szoktam -, és enyhén lisztezett felületen megformázom a zsemléket.

Eközben előmelegítem a sütőt olyan 200 fokra - én szoktam bele tenni egy tál vizet is, hogy gőzben, puhára süljenek.

Amíg a sütő melegszik, még hagyom a megformázott zsömléket pihenni, hogy az élesztő újra életre keljen benne, és duplájára növelje a bucikat, majd bedobom a sütőbe, és kb. 30-40 perc alatt készre sütöm őket. Az idő igazából sütőfüggő, szóval amikor már pirosak, és ropog&kopog az aljuk, akkor vannak készen.

Két szilvás sütemény recept versenyez a családban a kedvenc címért: a morzsás szilvás lepény és a tejszínes szilvás pite. Ez utóbbit anyukám preferálja, a morzsás viszont az én specialitásom, szóval nem volt kérdés, hogy a francia stílusú, nyárbúcsúztató sütinapokra is ez lesz az egyik finomság, amit el fogok készíteni.

Mivel rengetegen kérdezétek ott, és azóta is, hogy felfedném-e a leplet a titkos házi receptről, ezért nagy szívemnek hála úgy dontöttem, hogy megosztom veletek az elkészítés mikéntjét. ;)

A régi recepthez képest annyit változtattam egyébként, hogy mivel azóta megismertem a fahéjvirágot - ami  egy szuper fűszer, kicsit fahéjas, kicsit szegfűszeges, édes beütéssel -, azóta ezzel készítem sima fahéj helyett, mert nagyszerűen megy ezekhez a morzsás pitékhez. Egyébként a fűszerről itt írtam részletesebben is.

Na de lássuk is a receptet! :)

Hozzávalók

Tésztához

• 300 g teljes kiőrlésű liszt (nálam tönköly és búza keveréke)
• 50 g eritrit
• 7 g szárított élesztő (vagy 25 g friss)
• 1 dl tej
• 150 g puha vaj
• 1 db tojás
• 1 teaáskanál őrölt fahéjvirág

Töltelékhez

• kb. 1 kg magozott szilva (annyi, hogy jól meg tudjuk pakolni vele az alapot)
• 1 kevés őrölt fahéjvirág
• ízlés és a gyümölcs édessége szerint eritrit

Morzsához

• 150 g teljes kiőrlésű liszt
• 50 g zabpehely
• 200 g vaj
• 150 g eritrit
• 1 teáskanál őrölt fahéjvirág

Elkészítés

A pite alapja eltér a megszokott, omlós tésztától - helyette egy kevert élesztős változattal dolgozunk, amitől igazán könnyed, puha és szaftos lesz a süti alapja. Nem kell megijedni egyébként, mert ugyan élesztős, de sem dagasztani, sem külön keleszteni nem kell, úgyhogy ugyanolyan egyszerűen el lehet készíteni, mint az omlós változatot.

Annyi a feladatunk csupán, hogy az élesztőt a langyos tejben elkeverjük, majd az összes többi összetevővel együtt egy tálba pakoljuk, és összegyúrjuk.

Ezután a tésztát egy kivajazott és kilisztezett (vagy sütőpapírral fedett) tepsibe nyújtjuk (kb. 20x40 cm-es megfelelő), de ha nagyon sietünk, akkor igazából nyújtani sem kell, mert a tészta könnyű és lágy, hogy simán bele is nyomkodhatjuk a formába.

A tésztát ekkor 180°C-os sütőbe toljuk, hogy egy kis színt és kérget kapjon, mielőtt rákerülnek a lédús gyümölcsök.

Eközben elkészthetjük a morzsát is - ehhez csak annyit kell tennünk, hogy fogjuk az összes összetevőt, és gyors mozdulatokkal összemrzsoljuk.

Ha már kapott egy kis kérget a tészta, vegyük ki a sütőből, és pakoljuk meg jó sűrűn a félbevágott szilvákkal. Ízlés szerint szórjuk meg őrölt fahéjvirággal, illetve ha maga a szilva nem volt elég édes, akkor egy kevés eritrittel, a tetejére pedig tegyünk gazdagon a fűszeres morzsából.

Tegyük vissza a sütőbe további 30-40 percre, míg a szilvák mélybordó színnel nem rotyognak, rajtuk pedig a morzsa roppanósan aranybarna nem lesz.

Forrón éget, melegen isteni (pláne egy fagyival), langyosan csúcsszuper, hidegen pedig fantasztikus :)

Szóval ajánlom mindenkinek - amíg még van szilva, süssétek meg!

Még nyár elején, az első friss cukkinik érkezésekor kaptam rá a paradicsomos szósszal rakott cukkinipalacsinta tornyokra. Komolyan rászoktam, konkrétan 1,5 hétig minden nap ettem valamilyen formában - csak a fűszerezést változtatgattam: néha csípősen csináltam, néha nem, és hol provence-i, hol pizza, hol olasz, hol mediterrán fűszerkeveréket dobtam bele.

Most, így nyár végén, ismét fellángolt a szerelmünk - nekem, és a cukkinipalacsintának -, úgyhogy úgy éreztem, ez a tartós kapcsolat, ami így kibírta az idő próbáját, már igazán megérdemel egy önálló bejegyzést.

Hozzávalók

Palacsinta

• 450 g cukkini
• 1 db tojás
• 100 g teljes kiőrlésű liszt
• 1 tk só
• 1 tk sütőpor

Paradicsomszósz

• 3 dl sűrített paradicsom
• 1 csipet só
• 1 ek eritrit (ha elég édes a paradicsom, kihagyható)
• 2 tk mediterrán fűszerekeverék

Tetejére

• 60 g reszelt sajt

Elkészítés

A töltelék hozzávalóit összekevertem, aztán összeforraltam, hogy jól átjárja a paradicsomszószt a fűszeres íz.

A cukkinit lereszeltem, megsóztam, és félretettem 5 percre. Utána kinyomkodtam a levét, amit félre is tettem. A cukkinit a tojással és liszttel elkevertem, majd az előbb félretett lével hígítottam. Kicsit sűrűbb tészta lesz, amiből evőkanálnyi adagokat lapogattam el a kanál hátával egy enyhén olajos serpenyőben, ahol kisütöttem őket. 

A palacsintákat a szósszal rétegezve egymásra pakoltam, megszórtam a reszelt sajttal, és egy mini grillsütőben rapirítottam. (ezt persze lehet a sütő grillfokozatán is csinálni, vagy csak simán sütőben is 200°C-on, ha ilyen nincs).

A pirult, olvadó sajtnál kevés jobb dolgot tudok elképzelni a világon - de például az egyik az, amikor alatta egy isteni, paradicsomos-cukkinis palacsintatorony van. ;)

A nyári fesztiválok legjobbja a gyros, de szeritünk mindenki ismeri azt az érzést, ahogy az állán (karján, mellkasán, lábán) is folyik a sok szaft az ételből. Mivel egy buli kellős közepén ez kellemetlen, ezért mi sokszor inkább itthon csinálunk gyros partikat, mert itt aztán tényleg senkit nem érdekel, hogy mennyire leszünk maszatosak a végére - ráadásul az is biztos, hogy csak olyan dolgok kerülnek a tálra, amiket mi szeretnénk.

Házi gyros tztatzikivel

Hozzávalók

Gyros – csirkéből, házilag

• 400 g csirkemell
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál gyros fűszerkeverék

Tzatziki

• 300 g görög joghurt / 500 g sima joghurt 1 nap alatt lecsöpögtetve
• 1 db kígyóuborka (kb. 400-500 g)
• 1 evőkanál olívaolaj
• pár csepp citromlé
• 1 evőkanál tzatziki fűszerkeverék (ha szereted, kaporral)

Továbbiak ízlés szerint válogatva

• paradicsom
• hagyma
• tortilla/pita
• csípős szósz
• főtt/sült burgonya

Elkészítés

Az uborkát nagylyukú reszelőn lereszeljük, enyhén megsózzuk és félretesszük 30 percre. Közben a joghurtot kikeverjük a fűszerekkel, az olívaolajjal és a citromlével.

A csirkemellet falatnyi darabokra vágjuk és összekeverjük az olívaolajjal és a fűszerkeverékkel. Egy serpenyőt felhevítünk, majd ebbe dobjuk a fűszeres húst, és kb. 10 perc alatt készre sütjük.

Eztán ismét kezelésbe vesszük az uborkát: alaposan kinyomkodjuk a levét és a joghurtos keverékhez adjuk. Ha van időnk, akkor ilyenkor legalább egy órára hűtőbe is tesszük, hogy megfelelően összeérjenek az ízei, és csak utána tálaljuk – de persze akkor sincs semmi vész, ha ez elmarad.

Tálaláskor mi sokféleképpen szoktuk variálni a tálat, aszerint, hogy mi van éppen itthon, illetve, hogy mit kívánunk, szóval ezt tudjuk nektek is ajánlani. Ami viszont elmaradhatatlan kísérője nálunk, az a csípős szósz és a paradicsom – ezekből mindig kerül a hús és a tzatziki mellé.

Itt a Foci EB, ami elképzelhetetlen néhány jó sör nélkül.

Ahogy a fűszerekben, úgy minden másban is az adalékanyagmentesség és a kis, házi vállalkozások hívei vagyunk, ezért a sörök esetében is a kézműves főzdéket preferáljuk. Az pedig csak hab számunkra a tortán, hogy a gyümölcsös sörök után egyre több helyen fedezhetünk fel néhány igazán jó, fűszeres sörkülönlegességet.

Össze is gyűjtöttük a kedvenceinket, amiket jó lesz a hátralévő meccsek mellett legurítani.

zip’s brewhouse

zip’s Ginger

A zip’s sörfőzde gyömbéres söre nagyon könnyű, nyári ital. Alacsony alkoholtartalmú, úgyhogy bőven fel tudjuk még mellette fogni a meccseket anélkül, hogy túlzottan elbódítana, a gyömbéres illata és aromája pedig frissítően hat az emberre.

Rizmajer sörfőzde

Mézes-narancsos gyömbérsör

Na ez a sör a mézessége miatt igazi desszert ital, amihez a jól bevált narancs-gyömbér kombináció zseniálisan megy. Ettől picit karácsonyi hangulatot áraszt ez is, de éppen csak annyira, hogy a forró estéken magunk elé képzelve a téli hideget egy kicsit lehűljünk – miközben élvezzük az édeskés sörünket.

Mad Scientist

Monkey Temple

Vaníliarajongóként imádjuk, hogy a Mad Scienctist csapata ezt a fűszert is sörbe álmodta – és milyen jól tette. Az édes jellegű madagaszkári vanília abszolút jól megy a világos búzasör könnyedségéhez, úgyhogy ezt mindenképpen ajánljuk kipróbálásra, ha valami nem túl szokatlan, kellemes ízre vágytok.

Roth Beer

White Space

A White Space egy klasszikus búzasör korianderrel és curacao narancshéjjal fűszerezve. Ezektől nagyon könnyű és frissítő ital válik belőle, ami egyszerű, ám annál nagyszerűbb kísérője a meccsel töltött estéknek. Ez az a sörfűszerezés, amivel szerintünk mindenki boldogan elvan, mert nem tolakodó, hanem egymásba simuló ízekkel machinál.

Skyland Sörfőzde

A Skyland Sörök készítői rámentek a sörök fűszerezésére, amit imádunk - téli kedvencünk volt például náluk a Masala Chai Winterbeer névre keresztelt sör. Most viszont a Sydänpuu Sahti és a Lélektartó az, amire érdemes lecsapni addig, amíg van, mert nagyon különleges ízvilágot hoznak.

Sydänpuu Sahti

A Sydänpuu Sahti egy nagyon izgalmas, csokis-borókás barna sör. A borókabogyóról épp nemrég írtuk, hogy érdemes kipróbálni, mert különleges, nem megszokott aromái meglepő helyeken működnek – és valóban, a sörben, csokoládé mellett is tökéletes helyre került.

Lélektartó

A legújabb fűszers főzetük pedig a Lélektartó - egy különleges vörös sör, amit csak egy kevés korianderrel bolondítottak meg a srácok - de ez a kettő annyira megy egymáshoz, hogy kár lenne kihagyni. Igazi lazulós-beszélgetős ital, ami így tökéletesen illik a nyári életérzéshez.

Kissler sörfőzde

Ugyan a Kissler sörfőzde csak kisüzemben gyártja söreit, ráadásul Dombóvárig kell utazni hozzá, de megéri útbaejteni őket és beszerezni néhány palackkal a söreikből, mert több szuper, fűszeres itallal is előálltak, amiket jól esik fogyasztani nyárestéken. A mi kedvenceink ezek:

Fito

A FITO fantázianevű sör nem véletlenül lett a 2014-es berlini Global Craft Beer Fesztiválon Gyógynövényes-fűszeres kategóriában bronzérmes, mivel nagyon izgalmas, nem megszokott ízekkel játszik: homoktövist és bazsalikomot tartalmaz. Emellett 5,7%-os alkoholtartalommal bír, ami kellemesen csúszó itallá teszi.

Limeleer 

A Limeleer igazi üdítő sör, mivel menta és lime felhasználásával készül, egy kevés gyömbérrel kiegészítve. Éppen ezért a szokásos hűsítő hatás hatványozottan érvényesül benne, szóval egy forró nap után a legjobb választás ebből legurítani egy korsóval – főleg, mivel 5,7%-os alkoholtartalmával ez is könnyedebbnek mondható.

BOOOMLER

A harmadik kedvenc sörünk innen a BOOOMLER, ami átmenet a gyümölcsös és a fűszeres sörök közt, hiszen gránátalmával és rozmaringgal ízesítették. Ebben már 6,2%-os az alkoholtartalom, ami ezekkel a fűszerekkel párosítva érezhető is, így egy igazán különleges, telt ízű italt kapunk, amiből lehet, hogy egy pohár is eltelít – de az nagy élvezetet okoz.

+ 1 Reketye sörfőzde

Hibiscus Kiss

És végül a számunkra pillanatnyilag legkedvesebb a Reketye sörfőzde éppen készülő itala, a Hibiscus Kiss.

Több okból is különleges ez a sör – egyrészt azért, mert az amerikai 42 north brewing főzdével közösen készítik, ami azt jelenti, hogy nem csak Magyarországon, hanem Amerikában is kapható lesz ez az ital.

A másik ok pedig, amiért kedves a szívünknek, az az, hogy ehhez a sörhöz bizony Fűszerész fűszereket használtak fel a srácok és a lányok (mert náluk bizony három női sörmester is helyet kap), úgyhogy garantálni tudjuk, hogy mindenféle mesterséges adalékanyagtól, aromától és ízfokozótól mentes, fűszeres ital készül náluk. :)

Egyébként egy 7,7%-os dupla belga búzasörről van szó, amit a nevéből sejthető hibiszkuszon túl korianderrel és narancshéjjal fűszereztek, ami kicsit gyümölcsös fanyarságot fog kölcsönözni a sörnek.

Ugyan ezt az EB alatt még nem tudjátok kortyolgatni, mert nagyjából 1 hónap múlva készül csak el, de a nyári hőség közepére reméljük, hogy ez lesz a kedvenc hűsítőtök. ;) 

Ezek tehát a mi kedvenc fűszeres söreink, de természetesen ennél jóval több is van még a piacon, amit eddig nem volt lehetőségünk kóstolni, úgyhogy ha tudtok még ti is jókat, örömmel vesszük, ha megírjátok nekünk. :)

Ti pedig lazítsatok néha, bontsatok egy üveg fűszeres sört, ha gondoljátok, nézzetek meccset közben, és élvezzétek a nyári estéket.

Mindig szerettem magamnak sütni a péksüteményeket, ezért már korán megszoktam, hogy hogyan illesszem be a mindennapokba ezeknek az elkészítését. És az is jellemző volt mindig, hogy teljes kiőrlésű lisztekkel dolgoztam, úgyhogy éppen ezért nem is esik igazán nehezemre, hogy mindent ilyen formára alakítsak át.

Most épp svéd, sáfrányos bucit készítettem, ami szerintem szuper reggeli alternatíva. Gyerekkorom vajaskiflijeire emlékeztet belül szuperpuha, kívül pirosra sült valójában. És az a szuper ezekben, hogy se nem túl édesek, se nem túl sósak, ezért akár valami (házi) lekvárral, akár valami (házi) kolbásszal szuperül kiegészítik egymást. :) (Én mondjuk az utóbbira szavazok.)

Hozzávalók (7 bucihoz)

• 20 g vaj
• 1 dl langyos víz/tej/növényi tej
• 1 g sáfrány
• 10 g friss élesztő / 3 g szárított élesztő
• 50 g túró
• 190 g liszt - mindig variálom, most éppen így nézett ki nálam:
  
  • 70 g teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 50 g finomliszt
  • 40 g teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 30 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 30 g eritrit
• 1 csipet só

Elkészítés

A vajat felolvasztjuk, majd hozzáadjuk a kedvünkre való folyadékot (én most vizet tettem bele, de nyugodtan lehet variálni, ízlés szerint). Ebbe szórjuk bele a sáfrányt, hogy a a zsiradékba olvadhassanak szín és ízanyagai, majd keverjük el benne az élesztőt.

Kimérjük a lisztet, , hozzáadjuk az eritrtiet és a sót, majd a túróval és az élesztős keverékkel lágy tésztát dagasztunk belőle - ha szükséges, még kevés vízzel lágyítsuk. Ezután tegyük félre 40 percre, meleg helyen kelni.

Pihentetés után elővesszük, lemérjük és 7 darabra osztjuk. A darabokat gömbbé formázzuk és egymás mellé helyezzük őket egy sütőedényben. Nekem ezek most egy 15 cm átmérőjű kerek formába fértek bele pont pofásan.

A formában ismét 40 percig pihentetjük. Sütés előtt a tetejét egy kevés vízzel átkenjük, majd 220°C-os sütőben 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.

Életem szenvedélyesen sütögetős része úgy 12 éves koromban kezdődhetett egy piskótával, amit a nagymamámnak vittem kóstolóba, aki büszkén jegyezte meg, hogy milyen szép, könnyű lett a tészta már első próbálkozásra is. Ez a mondata, emlékszem, nagyon bátorítólag hatott rám, ezért innentől már egyre kevésbé lehetett eltántorítani a konyhai alkotásoktól.

Persze nem léptem rögtön a tortacsodák mezejére - csak szépen lassan haladtam. Először az akkoriban éppen aranykorukat élő muffinok világát fedeztem fel magamnak, és válogattam ki belőle kedvenceimet.

Egy francia reggeli muffin névre keresztelt darab volt - a meggyes-mákos süti mellett - az egyik tuti befutó, ami rendszeresen került az asztalra, mert imádtam a finoman édes, szerecsendiótól illatozó puffancsokat.

Ezt, a korábbi kedvenc receptet alakítottam át IR baráttá, mert így tökéletes kis csomagolnivaló tízóraira vagy uzsonnára.

Hozzávalók (12 darabhoz)

Tészta

• 200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 120 g eritrit
• 80 g puha vaj
• 2 teáskanál chia mag/őrölt lenmag
• 200 ml víz
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál őrölt szerecsendió
• 1/4 teáskanál vaníliapor / 1 teáskanál vanília kivonat

Elkészítés

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval, a chia magokat pedig a vízbe áztatjuk és félretesszük pár percre.

Kihabosítjuk a vajat az eritrittel, majd belereszeljük a szerecsendiót, hozzáadjuk a vaníliát és a megkocsonyásodott chia magokat a vízzel együtt. Végül a lisztes keveréket is hozzáadjuk és homogén masszává keverjük.

Muffinformákat kibélelünk papírkapszlikkal (vagy kikenjük vajjal), és egyenlő arányban eloszlatjuk a tésztát a 12 mélyedésben, majd 180°C-os sütőben sütjük kb. 20-25 percig.

A szülinapokon nálunk tradicionálisan az édesanyám által kikísérletezett és tökéletesített túrótorta az ünnepelt ajándéka. Amikor belekóstolok, mindig a gyerekkorom gondtalan pillanatai jutnak eszembe, és ez segít, hogy a születésnapomon - bármennyi gyertya is legyen ezen a tortán - mindig újra kiskölyöknek érezhessem magam.

Ennek a süteménynek viszont IR diéta szempontjából van egy nagy gondja: az alapja bolti háztartási kekszből készül eredetileg, ami se nem teljes kiőrlésű, se nem cukormentes, így idén ki kellett találnom valamit ennek helyettesítésére. Persze nem is agyaltam rajta igazán sokáig, hanem rögtön összedobtam egy házi háztartási kekszet, amibe magam válogattam a megfelelő hozzávalókat - és így nekem sem kellett lemondanom a túrótortám nyújtotta örömökről. :)

Hozzávalók

• 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 60 g vaj
• 60 g eritrit
• 1 db tojás
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 csipet só

Elkészítés

A vajat elkeverem az eritrittel, majd hozzáadom a tojást, és ezzel is elegyítem.
A liszteket összekeverem a sóval és a sütőporral, majd ezt is a vajas masszához adom.

Fóliába csomagolom és legalább egy órára, de akár egy éjszakára is hűtőbe teszem.

Pihentetés után előmelegítem a sütőt 180°C-ra.

A tésztát előveszem, kinyújtom körülbelül 2 mm vastagra és formára szaggatom és a darabokat megszurkálom. Mivel esetemben a kekszek tortaalapba kerültek összetörve, nem cicóztam vele sokat, csak felkockáztam, villával lyukasztgattam és így mentek a sütőbe, ahol 10-15 perc alatt készre sülnek.

A brokkoli-hajdina páros régi szerelmem, amit már ezerféleképpen készítettem, de a variációk száma végtelen (itt is).

Most egy nagyon finom kis fogás kerekedett belőle ebédre, kicsit mártogatós, kicsit kanalazós, és szuperélvezetes. :)

Hozzávalók (1 adag)

• 50 g hajdina
• 300 g brokkoli
• 100 g csirkemell
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1-1 tk. tandoori masala

Mártogatós

• 50 g joghurt
• 5 ml szójaszósz
• 2 csepp stevia
• ½ tk fokhagymapor
• 2 g tabasco

Elkészítés

A hajdinát 3-szoros mennyiségű sós vízben feltesszük főni.

A brokkolit megtisztítjuk, rózsáira szedjük, a rózsákat pedig félbevágjuk. Kevés olajjal, sóval és 1 teáskanál fűszerrel összekeverjük. A vágott felületével lefele tepsire pakoljuk és 220 °C-os sütőben 15 perc alatt pirosra sütjük.

A mártogatós hozzávalóit összekeverjük és tálalásig félretesszük.

A csirkét feldaraboljuk, megszórjuk sóval és 1 teáskanál masalával, majd kevés olajon megpirítjuk. Eddigre kb. elkészül a hajdina és a brokkoli is.

Tálaláskor mindent tálra szedünk, és a brokkolit és csirkét a szószba mártogatva fogyasszuk.